Menü Bezárás

A változás nehézségei

“Nem azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük”

Az anyagi világ értékei, mértékei egyre jobban érvényüket veszítik. A világ eseményei naponta rázzák meg sziklaszilárdnak hitt valóságunk talaját. A kép, amit naponta hajszolunk, csak egy csalóka álomkép, amit valóságként érzékelünk, és nem más, csak egy jól szervezett látszat. Eszmerendszerek, világnézetek öltenek alakot, egy ideig körbe-körbe forognak az anyag örvényében, hogy ugyanazon törvények aztán el is pusztítsák őket.

A látható falaknál vastagabbak a gondolati falak, amik elválasztják az embereket, népeket egymástól.

Egy elv, egy paradigma, egy szemlélet lehet akár évszázadokon át hasznos az egyénnek és a társadalomnak egyaránt, de eljöhet, sőt már el is jött az idő, amikor ezek az egyéni létünket és az egész bolygó létét együttesen fenyegetik.

Az életet nem a szenvedés útjának szánták, hanem a tudatosság ösvényén való önálló és intelligens cselekedetek folyamatának.

Ehelyett az ember végigsodródik az életén, nem érti, hogy az élete saját döntéseinek a következménye és nem valami rajta kívül álló démoni erő próbálja nehezíteni a sorsát.

Mindig döntünk életünk folyamán, de a döntés felelősségét még sem érezzük, pedig az életünk a döntésünk irányába fog haladni, akár tudatosan tesszük azt, akár tudattalan.

Persze, van háttérhatalom, meg számlák és csekkek, karrier, megélhetés és vágyak, a végtelenített időben írhatnám, hogy mennyi minden baja, ügye van mindenkinek. Valójában, ezek mind-mind energiaszálak, amivel MI tartjuk életben süllyedő, recsegő-ropogó rendszerünket.

Mindennap rengeteg energiát, pénzt, munkát tolunk abba, hogy nehogy összeomoljon, még, csak még egy kicsit maradjon, csak addig, míg ezt elintézem, azt megveszem, addig tartson ki a világ.

       Ha észreveszed, hogy megdöglött a lovad, szállj le róla! (indián mondás)

Furcsa, hogy ebben az új helyzetben is, miért akarunk még mindig több energiát fektetni a régi működtetésébe, mint az új építésébe.

Az együttműködés sokkal hatékonyabb módszer és kevésbé pazarló, mint az egyéni verseny és rivalizálás a mátrixban való fennmaradásért.

A változáshoz vezető kulcs az ember tudatában rejlik. A tudatunk felelős világunk milyenségéért.

“A változás olyan ajtó, amelyik csak belülről nyílik.”

(Tom Peters)

Amire a legtöbb figyelmet fordítod, azt élteted. Amiben a legtöbbet teszed, azt tartod fenn.

Sokan látják, hogy ez a ló megdöglött, de valahogy még mindig nem akaródzik leszállni róla.

Boldogságunk érdekében szeretnénk továbblépni, de ehelyett csak egy helyben toporgunk, és folyamatosan kifogásokat keresünk. A bénult állapotból csak úgy tudunk kilépni, ha elkötelezzük magunkat a döntésünk mellett.

A lelkesedés sok esetben csak néhány hétig tart, aztán csökken a motiváció, egyre elérhetetlenebbnek látjuk a végcélt, majd csalódottan feladjuk az egészet.

A változás viszont előbb-utóbb bekövetkezik, csak nagyon nem mindegy, hogy az szabad akaratból történik, vagy kényszer hatására jön létre. A tudatos és konkrét cselekvés maga a változtatás, ugyanakkor a legbizonytalanabb is, mert olyan, mintha két élet közt lebegnénk, az egyikből mennénk, a másikba meg nem érkeztünk meg.

A hitetlen, kisszerű környezettel a legnehezebb megküzdeni. Beszélsz a barátaidnak az álmaidról, kinevetnek, kiraknak az ajtón, beledöngölnek a földbe.

A kudarcemberek máris körülvesznek a történeteikkel, hogy kár erőlködnöd, ők már százszor megpróbálták, meglásd, úgyse megy.

Aki kiszakad a nyájból, vákuumba kerül. Visszatérni már nem lehet, de elkísér a nyáj nyavalygása.

Ez a lebegés, ez a vákuum ijesztő tud lenni, mert mindig szellemi magányt jelent, legalábbis egy ideig. Sokszor át fog futni az agyadon, hogy talán a többieknek van igazuk. Végül is él vagy hétmilliárd ember a Földön, miért pont Te lennél az, aki majd valami világraszólót, vagy akár csak valami eredetit fog produkálni?

Mi a megoldás?

Csináld makacsul tovább, amit elkezdtél, mert semmi nincs előre megírva. Azt kell megértened, hogy percről-percre Te magad írod az Életedet. Az lesz, amit Te csinálsz, ahogyan Te döntesz. Sok kincskereső egy ásónyomnyira a kincses ládától dühödten eldobja az ásót, hogy “nincs itt semmiféle kincs”. Amikor el akarod dobni az ásót, mindig gondolj arra, hogy talán csak egy centire vagy már a sikertől.

Sikerről beszélek, de ez persze mindenkinek más. Egy a közös minden sikerben. Az, hogy a siker mindig melléktermék. Aki csak sikeres akar lenni, az soha nem lesz az.

Az igazi cél mindig a teremtés és a szolgálat.

Mindig van egy kifáradási pont, amikor kezd a dolog reménytelennek tűnni. Amikor úgy érzed, na itt kéne abbahagyni. Akik ezen a ponton túl is tudják folytatni, azok hisznek abban, amit csinálnak és hisznek magukban, hogy képesek végigvinni a dolgot. A hit és önbizalom jó dolog, mondhatnánk adomány. Biztos van, aki ezzel születik, de sokan menet közben szerzik meg. Elég, ha úgy teszel, mintha hinnél. Ha sokáig így teszel, egy idő után elkerülhetetlenül hinni fogsz magadban. Mert az ember olyanná válik, ahogy viselkedik. Ha szerencsétlennek gondolod magad, akkor ezen fogsz dolgozni és szerencsétlenné is válsz. Ha sikeresnek gondolod magad, így fogsz viselkedni és sikeressé válsz. A siker az emberek elismerése és hálája.

Ugyanannyi munka leásni magad a gödör aljára, mint felküzdeni magad a teremtés sikerébe. Az emberi élet önbeteljesítő jóslat.

Ha tudsz úgy viselkedni, amilyenné válni szeretnél, akkor egy idő után olyanná is válsz, mert egy idő után már nem emlékszel arra, hogy Te csak “olyan” szerettél volna lenni, egy nap azt veszed észre, hogy már “olyan” vagy, egy önálló, teremtő erő.

-smarti-

 

 

 

 

2+
Posted in Tagjainktól / Jegyzetek, írások

További bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük