Menü Bezárás

A gyermek gondolkodjon, vagy engedelmes legyen?

Oktatási rendszerünkben az utóbbi évszázad(ok)ban észlelhetőek olyan elemek, irányvonalak, illetve jellemzők, melyek egyre jobban csökkentik az alkotókészséget, a gondolkodásra való hajlamot és képességet, a jobb agyfélteke működését.

A tanyasi iskoláinkban még megvolt a lehetőség, hogy a gyermekek – leghatékonyabban – egymástól tanuljanak, a nagyobbak tanították a kisebbeket a külső tudásra, a kisebbek emlékeztették a nagyobbakat a velünk született benső tudásra. Gárdonyi Géza is ilyen iskolának volt a tanára.

Korunkban is megtalálható nyomokban a gyermekközpontú oktatás – FIBS, Montessori, Sumerhill (Anglia), Élet Iskolája (Oroszország) … Irodalom (teljesség igénye nélkül): André Stern – Sose jártam iskolába.

Egyik növendékem másodikos általános iskolásként délután még kötelező számítógép órán tanult. Napi 6-8 tanórája volt. (80-as évek előtt születettek emlékeznek még, hogy délben, vagy 1 órakor vége volt a tanításnak?) Egészséges tündérgyerek volt. Délután 4 órakor jött furulya órára karikás szemmel, év végén már sírt a fáradtságtól annak ellenére, hogy minden nap este nyolctól reggel hétig aludt. Szerencsére iskolát váltott, ahol az egyik foglalkozás neve boldogság óra.  

A Mária Terézia féle rendszert nem csak a gyermekek sínylik meg, hanem a tanárok is, kikre különböző rendszerezéseket kényszerítenek.

A zenetanár szájhagyomány útján, intuíciók alapján tanít, s elsősorban reagál. Az alábbi írásom válasz a zeneiskolákra kényszerített értelmetlen óratervre és éves tervre. Az elektronikus napló töltését még csak most kezdem el, amiről egy 30 éve pályán lévő munkatársam ezt mondta: „nesze semmi, fogd meg jól”.

Fogolyán Kristóf

fuvolatanár

2+
Posted in Tagjainktól / Jegyzetek, írások

További bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük