Menü Bezárás

A hetedik te magad légy!

 

Első hónapom a Tudatos Társadalom közösségben.
Egy hónapja léptem be a Tudatos Társadalom közösségébe. A kezdeti lépései óta követem figyelemmel a Mátyás Király televízió és közösség alakulását, a Civil MultiMédia tv műsorain keresztül. Mondhatom, hogy lelkes híve vagyok mindannak, amit ez a csoport képvisel a közösség építési, szervezési kezdeményezésével, és a szellemi téren pedig a valós tudás közvetítésével.
A belépésre mégis csak most szántam rá magam. Néhány hónapos tusakodást jelentett az is, hogy kötelező jelentkezni valamelyik szakmai műhelybe. Nem is a munka volt a gond, hanem hogy én nem értek semmihez, legalábbis olyan szinten, hogy az értéket tudjon hozzáadni bármelyik szakműhely munkájához.
Persze van szakmám, de már nem művelem, nyugdíjas építészmérnök vagyok. Hét éve, hogy végleg befejeztem szakmabeli tevékenységemet, azóta sok más területen igyekszek valós tudást szerezni, és úgy érzem, nagyon nehéz átfordítani magamban mindazt a fölösleges és kártékony tévhitanyagot, amit tudás címszó alatt magamba építettem úgy kb. 30-40 év alatt.
Igaz, mondják a bölcsek, hogy minden tudás bennünk van, csakhogy ezt olyan mélyre sikerült elásnunk magunkban, hogy ahhoz még 30 év kéne, hogy kiássuk. Nem tudjuk egyszerre ledobni a fejünkről a „búrát”.
Kell hozzá valami féle plusz energia-bomba, ami ezt felgyorsítja.
Beléptem tehát, és nagyon kellemes meglepetésben volt részem: úgy fogadtak itt, mintha egy régen látott kedves vendég lennék. És nekem is úgy tűnt, mintha régi barátok lennénk. (lehet, hogy tényleg?) A program használata körüli nehézségeimtől eltekintve, a munkába hamar be tudtam kapcsolódni, mivel elég sok a szabadidőm, és itt rengeteg féle munka közül lehet válogatni, ami így elsőre nézve tényleg nem tűnik valami vonzónak.
DE!
Ha magamban el tudok jutni arra a felismerésre, hogy a jó célért végzett értelmes munka (itt azt értem, hogy a gyerekeim, unokáim, családom, embertársaim jövőjéért dolgozok), az valóban örömet okoz nekem, akkor az nem is munka, hanem játék. És játszani mindenki szeret. Persze a felelősség elvállalása mellett.
„A munka: látható szeretet” (Kahlil Gibran) – így is fogalmazhatunk.
És az volt a meglepő tapasztalatom, hogy minél többet teszek, hogy ez a kicsi, de gyorsuló ütemben gyarapodó közösség épülhessen általam is, (bármilyen munkát elvállalok, amit meg tudok csinálni), annál több lesz az energiám, és annál lelkesebb vagyok. Itt nincs semmiféle elvárás, hogy ha beléptél, akkor rögtön dolgozzál is. Az új belépők általában először körülnéznek, van, aki egyéb elfoglaltsága miatt csak később kapcsolódik be, van, aki olyan munkát végez, ami a közösségi oldalakon nem is látható, mi csak az eredményét tapasztaljuk meg. Mint ahogy az egész program és közösség létrehozása, beindítása, életre hívása mögött hihetetlen mértékű a befektetett energia. Ezt meg kell becsülnünk, és ez csak akkor fog megtérülni igazán, többünk számára is láthatóan, ha a mi hozzáállásunk is ezzel harmóniába kerül.
Azért léptem be, mert pontosan ez az, amire vártam (vágytam): egy olyan közösség, ahol egymásért, egymást segítve élünk és dolgozunk, önként, nem kényszerből. Mindenki csak azt és annyit vállal, amit örömmel el tud végezni. Persze, amit elvállalunk, azt meg is kell csinálni, de segítség mindig akad, csak kérni kell. És akinek jó ötlete van, az mindjárt meg is valósíthatja. Aki valamit szóvá tesz, kritizál, annak az lesz a következő feladata, hogy kijavítsa, ami nem tetszett. (Tehát legjobb, ha minden mondatunkat úgy kezdjük, „én megcsinálom azt, hogy…”)
Az eddigi legjobb tapasztalatom az, hogy akármilyen kicsinek, ügyetlennek és tehetetlennek éreztem magam az itteni tevékenységekhez eleinte, amikor valami jót írtam, csináltam vagy hozzászóltam témához a pozitív visszajelzés mindig megerősített, és most már egyre több ötletem van, nem tudom mindet megcsinálni. (Persze, vannak kudarcnak megélt helyzetek is, ezt is tanulni kell, hogy könnyebben tegyük túl magunkat ezeken.)
Több közösségben is részt vettem az elmúlt évek során, ahol az volt a felállás, hogy van, aki tanít, és van akik tanulnak (én mindig a tanulókhoz tartoztam)
Itt mindenki saját magát adhatja a közösségnek, mindenki másban tud többet, jobbat nyújtani, és mindenki annyit és azt tanul másoktól, ami neki éppen hiányzik. Szellemi, lelki és anyagi (ez nem pénz értelemben) téren megy a „cserekereskedelem”. És az öröm, amivel ezt adjuk és vesszük, megsokszorozza az energiánkat. Rajtunk múlik, mennyit teszünk bele.
Szeretek eljárni személyes találkozókra, mert ott jobban megismerjük egymást, és nagyon jó együtt lenni. És látom, hogy milyen sokat tudok tanulni itt a többiektől. Elsősorban azt tanuljuk, amit elméletben már nagyon sokan kidolgoztak, kisebb csoportokban megvalósítottak: a szeretet alapú közösségek, társadalom MEGVALÓSITÁSÁT. Mert egész más beszélni erről, és egész más csinálni. Még nem igazán volt idő kidolgozni azokat az etikai alapvetéseket, amelyek alapján ITT együttműködjünk, de egyre kevésbé érzem ennek szükségét.
Hiszen azok az emberek jönnek ide, akik már ELHISZIK, hogy ez LEHETSÉGES. És azért hiszik el, mert TUDJÁK, hogy lehetséges MEGVALÓSITANI, hiszen mi TEREMTJÜK a valóságunkat, akkor is, ha tudunk a természetünk eme képességéről, akkor is, ha nem. Nagyon érdekes, hogy azt a közmondást mindenki ismeri, és számtalanszor megtapasztalta, hogy „ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik!” Fordítsuk meg: Fesd az angyalt a falra, és megjelenik. Milyen furcsán hangzik, nem?
Törekvésünk az, hogy minél több pozitív üzenetet, tudást és megvalósult példákat, valamint jövőképeket terjesszünk ezeken az oldalakon.
Szeretettel várjuk mindazokat, akik a fent említett törekvéseinket szintén magukénak érzik, és tenni is szeretnének a megvalósulásukért.
Látnunk kell, hogy valóban sürgetően szükséges az átalakulás, és ezt csak egységbe szerveződve tudjuk megvalósítani.
El kell hinnünk, hogy valóban lehetséges, van megoldás.
Tudni kell, hogy rajtunk múlik.
Végül egy mindenki által ismert példabeszéd:
A jámbor hívő buzgón imádkozik az árvíz közepette egy kis szigeten. Arra jön egy mentőcsónak, hogy fölvegye, de ő elutasítja, mert őt az Úristen úgy is megmenti. Ez még kétszer megismétlődik, de ő marad. Végül elmerül az árban, és sopánkodik Úristennek, amiért nem mentette ki. Úristen közli, hogy 3x küldött érte csónakot, és nem fogadta el…
Hitünk szerint, ez a Tudatos Társadalom szerveződés egy mentőcsónak lehet, ami kivezet minket az áradásból.
Minél többen szállunk be, annál jobban megerősödik, hiszen mi építjük.
Ez a hatalmas mentőcsónak pedig maga lehet a BÁRKA, amire várunk.
De csak, ha FELISMERJÜK.
Rajtad múlik.
Szutor Erzsébet

3+
Posted in Blogok

További bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük