Menü Bezárás

A PÉNZRENDSZER PIRAMISJÁTÉK JELLEGE…

A PÉNZRENDSZER PIRAMISJÁTÉK JELLEGE MIATTI ÁLTALÁNOS ÉS TELJES ADÓSSÁGELENGEDÉSNEK, VALAMINT A PÉNZRENDSZER ÉS A GAZDASÁGI RENDSZER MEGREFORMÁLÁSÁNAK A SZÜKSÉGESSÉGE

 

A pénz keletkezésének módjára, a pénz- és a bankrendszer matematikai képtelenségre és csalásra épülő voltára, valamint a devizahitelekre vonatkozó, az utóbbi években a pénzügyi szakfolyóiratokban megjelent tanulmányok, a sajtó és az internet útján napvilágra került és egyre közismertebbé váló valós információk nyilvánvalóvá teszik, hogy:

  • a pénzrendszerünk csalásra épül, az egy piramisjáték,
  • minden forint- és deviza alapú hitelről vagy kölcsönről szóló szerződés érvénytelen, ezek összességének teljesítése fizikai képtelenség,
  • a Magyarországon fenyegető humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében a végrehajtási eljárásokat azonnal meg kell szüntetni,
  • a világ számos országában, így Magyarországon is szükségessé vált a történelem folyamán egyes országokban már végbevitt általános és teljes adósságelengedésnek, a javak igazságos elosztásának, egy pénzreformnak, valamint a gazdasági, társadalmi és kulturális paradigmaváltásnak a megvalósítása.
  1. Miért piramisjáték a pénzrendszerünk és miért érvénytelen minden hitel- és kölcsönszerződés?

–           Amint az közismert, a Magyarországon a devizahitelek kapcsán a pénzügyi intézmények által támasztott jogszerűtlen és teljesíthetetlen követelések miatti országos felháborodást követően a hazánkban működő pénzügyi intézmények azt ugyan néhány év után beismerték, hogy a jogügyletekben a CHF, EUR YEN stb. mint deviza meg sem jelent, de mint utóbb kiderült, ezek a pénzügyi intézmények nemcsak ebben a tekintetben tévesztették meg ügyfeleiket, hanem, amint az később napvilágra került – az arra vonatkozó állításaikkal ellentétben, miszerint ők a betétesek náluk elhelyezett pénzének egy részét és a más bankoktól kölcsönvett pénzt helyezik ki – valójában még csak nem is már valóban létező, a tulajdonukat képező forintot folyósítottak és folyósítanak adósaiknak, hanem a „kölcsönök” összegét maguk állították és állítják elő a „kölcsön” összegének mint pozitív számlaegyenlegnek, jóváírásnak az adós bankszámláján való feltüntetésekor. A pénzügyi intézmények nem közölték ügyfeleikkel azt sem, hogy ők pénzen, hitelen, kölcsönön egyaránt azt értik, hogy a banki alkalmazottaik által néhány számítógép-billentyű leütésével, pár másodperc alatt, bankszámlaegyenleg-módosítás útján előállított, semmilyen fedezettel nem rendelkező, szimbolikusan jóváírt tőkeösszeget (devizahitelek esetén még ennél is sokkal többet) ügyfeleik kamatostul és egyéb járulékokkal együtt, igazi munka és valódi értékteremtés útján megszerzett, így immár valós fedezettel bíró pénz formájában kötelesek visszafizetni a pénzügyi intézmény részére. Elmondható tehát, hogy a devizahitel-károsultak azon állítása, miszerint „Nem volt deviza!”, csak a jéghegy csúcsát jelenti, mert az igazság az, hogy: „Forint sem volt!”.

–           A magyar fizetőeszköz kb. 90%-a már számlapénz formájában létezik, és mivel a számlapénz formájában megjelenő forintot – a közhiedelemmel ellentétben – nem az állam bocsátotta és bocsátja ki, hanem a pénz magánbankokban, a hitelezéskor keletkezik, akkor ez azt jelenti, hogy az országban a polgárok tudta és beleegyezése nélkül egy, a magánbankok által üzemeltetett magánpénzrendszer működik. A bankok – állításaikkal ellentétben – nem pénzügyi közvetítők, hanem pénzgyárak, amelyek a hitelezés, vagyis a pénzgyártás volumenének szabályozásával manipulálják a forgalomban lévő pénz mennyiségét, és ezáltal ciklikusan gazdasági fellendülést, illetve gazdasági válságot idéznek elő. A bankok bevett gyakorlata, hogy előbb alacsony kamatokkal hiteldömpinget idéznek elő, amikor is a pénzbőségnek köszönhetően fellendül a gazdaság, majd pedig megemelik a kamatokat és visszafogják a hitelezést, ekkor pedig szükségszerűen pénzhiány és gazdasági recesszió lép fel, munkahelyek szűnnek meg, vállalkozások mennek tönkre tömegével, a hiteladósok vagyonához pedig nyomott áron juthatnak hozzá a tőketulajdonosok.

–           Mivel a pénz hitelezés útján, vagyis a banki adósokkal szembeni követelésként keletkezik, és mivel ezt a tényt, valamint a pénz, hitel, kölcsön szavak általuk értett jelentéstartalmát a pénzügyi intézmények elhallgatják ügyfeleik elől, ezért ez azt jelenti, hogy a pénzügyi intézmények csalást követnek el, mert – ellentétben a pénz, a hitel és a kölcsön szavak köznyelvi és jogszabályokban definiált jelentéseivelösszemossák a pénz, a hitel és a kölcsön fogalmát, ezeken a fogalmakon a pénzügyi intézmények valójában mind az ügyfeleikkel szembeni követeléseiket értik. Ha azonban pénzen az adóssal szembeni követelés értendő, akkor ebből logikusan az következik, hogy a „kölcsön” folyósításkor az adós egy önmagával szembeni követelés jogosultja lesz, a jogtudomány mai állása szerint pedig, amennyiben a kötelezett és a jogosult személye megegyezik (confusio), úgy a kötelem megszűnik. A pénzügyi intézmények továbbá azzal is csalást követnek el, hogy ezeket a hitelügyleteket a pénzügyi intézmények tulajdonát képező, létező pénzmennyiség tulajdonjogának átruházása útján megvalósuló kölcsönügyleteknek nevezik, holott nem rendelkeznek a kölcsönadandó pénzmennyiséggel. Az átruházás származékos tulajdonszerzési mód, így csak olyasminek a tulajdonjogát lehet átruházni, ami már létezik és az átruházó tulajdonát képezi. Nemlétező dolog tulajdonjogát azonban nem lehet átruházni. A jogtudományban létezik hiteljogviszony (hitelkeret rendelkezésre tartása), illetve kölcsönjogviszony (a kölcsönadó tulajdonát képező, létező pénzmennyiség tulajdonjogának átruházása a kölcsönbevevőnek, visszatérítési kötelezettség mellett) olyan hibrid jogviszony azonban nem létezik, amelyik az egyik fél oldaláról hiteljogviszony, míg a másik fél oldaláról kölcsönjogviszony, ez teljes jogi képtelenség. A szerződést a felek egybehangzó akarata hozza létre, a bankok ügyfeleinek akarata és a szerződések azonban nem olyan ügyletek megkötésére irányultak és nem azt tartalmazzák, ami a valóságban zajlik. Emellett ezek a szerződések a pénzügyi intézmények részéről lehetetlen szolgáltatásra irányulnak, hiszen a pénzügyi intézmények nem rendelkeznek a kölcsönadandó pénzmennyiséggel, a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződések pedig semmisek.

–           A pénzügyi intézmények emellett azzal is csalást követnek el, hogy nem tájékoztatják ügyfeleiket arról, hogy a banki hitelpénzteremtésen és kamaton alapuló pénzrendszer egy matematikai képtelenségre épül és piramisjáték-jellegű, mert a hitelezéskor a pénzügyi intézmények csak a visszafizetendő tőke összegét állítják elő, a kamat, a késedelmi kamat, az egyéb járulékok és a végrehajtási költségek összegét azonban nem teremtik meg, ezek az összegek egész egyszerűen hiányoznak a pénzrendszerből, ezért ahhoz, hogy mindenki meg tudja fizetni, amit a pénzügyi intézmények követelnek tőle, az kellene, hogy egyre többen vagy egyre több hitelt vegyenek fel, ami az eladósodottság egy bizonyos pontján túl, illetve adósrabszolgává válni nem szándékozó emberek hiányában matematikai és fizikai képtelenség, vagyis elhallgatják azt, hogy ezek, a Magyarországon aláírt szerződések összességükben lehetetlen szolgáltatásra irányulnak az ügyfelek oldaláról is.

–           A devizában nyilvántartott hitelek esetében – az árfolyamváltozásra való hivatkozással esetenként forintban majdnem a kétszeresére emelt tőketartozás formájában – a pénzügyi intézmények ráadásul még tőke jogcímén is akkora forintmennyiséget követelnek vissza ügyfeleiktől, amelynek majdnem fele részét a bankszektor a hitelezéskor meg sem teremtette, és az elő nem állított kamatösszeget is e megnövelt tőkeösszeg után számítják fel, ami szintén nagyobb összegű kamatkövetelést eredményez, mint egy forinthitel esetén, a kamat formájában elért nyereség nagy részét pedig a külföldi tulajdonú hitelintézetek kivitték és kiviszik az országból. Tekintetbe véve a devizahitel-szerződések magyarországi hatalmas volumenét, valamint azt, hogy a pénzügyi világválság kirobbantását követően, 2009-től drámaian lecsökkent az új hitelszerződések száma, vagyis szinte alig képződött új forintmennyiség, valamint figyelemmel arra, hogy a pénzügyi intézmények törlesztéskor a törlesztőrészletek tőkerészét megsemmisítik, mert különben elárasztaná a pénz a világot, és ezért a szerződésszerűen fizető vagy előtörlesztő ügyfelek teljesítései nyomán egyre kisebb forintmennyiség van jelen a magyar reálgazdaságban, megállapítható, hogy az összes magyar pénzügyi intézmény összes követelése – amikhez ráadásul még a felszámított, de előállított pénzmennyiséggel ugyancsak nem fedezett végrehajtási költségeket is hozzá kell számolni – a maga összességében teljesíthetetlen.

–           Mivel a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a 2004 és 2009 között folyósított devizahitelek esetén a hitelezők átlagosan háromszor annyi, forinthitelek esetén pedig átlagosan kétszer annyi pénzt követelnek az adósoktól, mint amennyit kibocsátottak a rendszerbe, a követelések összességének teljesíthetőségéhez az kellett volna, hogy a 2010 óta eltelt időszak alatt egy újabb, a 2004 és 2009 közötti időszakban megvalósítottnál nagyobb hiteldömping útján megvalósított pénzkibocsátás menjen végbe.

Ezeknek a követeléseknek az összesített összege már rég túllépte azt a határt, hogy anélkül megfizethető lenne, hogy az ország lakóinak jelentős része, nem költve élelemre, lakhatásra, a gyermekei felnevelésére stb., mindenét eladva, minden meglévő pénzét, sőt, a jövőbeni jövedelmét is a vele szemben csalárd módon irracionális követelést támasztók kielégítésére fordítva, földönfutóvá válva éhen ne haljon. Ha pedig mindenki megpróbálná megfizetni a hitelezők és a végrehajtók részére, amit követelnek tőle, a visszafizetett tőkeösszegeknek a bankok általi megsemmisítése miatt még azelőtt eltűnne a pénz a gazdaságból, hogy ez sikerülne, és azok is nyomorognának, akik nem is vettek fel hitelt. Az, hogy ez eddig nem következett be, annak köszönhető, hogy azok az egyre növekvő számú tudatos emberek, akik már pontosan tudják, hogy valójában hogyan működik ez a pénzrendszer, valamint a pénzügyi intézmények azon ügyfelei, akik ugyan még nincsenek tisztában ezekkel a tényekkel, csak az egészséges igazságérzetük alapján felháborítónak tartják a velük szemben támasztott követelések horribilis összegét, megtagadták a fizetést, és pénzeszközeiket például ételre, villanyszámlára, a gyermekeikre, közlekedésre költve, valamelyest életben tartották és tartják a magyar reálgazdaságot, amely azonban a kamatos hitelpénzrendszer fennmaradása esetén, hitelképes és hitelt felvenni szándékozó nagyobb népesség hiányában, törvényszerűen össze fog omlani, a pénz- és bankrendszerrel együtt.

–           A magyar pénzügyi intézmények szándékosan nem osztották meg ügyfeleikkel a forint svájci frankhoz viszonyított árfolyamának múltbeli alakulásáról szóló adatokat, mert – látva a forint árfolyamának folyamatos gyengülését a svájci frankhoz képest – ügyfeleik nyilván nem a devizahitel-konstrukciókat választották volna.

–           A magyar banki vezetők és a határidős devizakereskedést végző banki szakemberek adatokkal rendelkeztek a devizaárfolyamok több évre előre várható jövőbeni alakulásáról is, mert a deviza határidős árazás adatait évtizedek óta nap mint nap használják a munkájukhoz, és szándékosan megtévesztették az ügyfeleket az árfolyamok várható alakulását illetően. Ezek az előre jelzett árfolyamok, amelyek egyébként még most is elérhetőek az interneten, szinte forintra pontosan az előrejelzéseknek megfelelően alakultak az évek folyamán, mivel azokat az alább leírt módon maguk a pénzügyi intézmények és a Magyar Nemzeti Bank alakították ki.

–           A magyar pénzügyi intézmények az ügyfelek devizahitel-nyilvántartási számláin nyilvántartott követelésekkel befektetési tevékenységet végeztek, ügyfeleiket, azok tudta és beleegyezése nélkül, befektetői pozícióba helyezték, és a pénzügyi intézmények a határidős ügyletek révén – a Magyar Nemzeti Bank közreműködésével – így maguk állították elő azt az árfolyamot, amit az ügyfelekkel szemben érvényesítettek.

–           A pénzügyi intézmények nem tájékoztatták arról sem ügyfeleiket, hogy egy olyan kamatos hitelpénzrendszerben, amelyben a követelések összege mindig nagyobb, mint a ténylegesen létező pénzmennyiség, és a hitelfelvevők egy részének a rendszer piramisjáték-jellege miatt eleve esélye sincs arra, hogy valaha is visszafizesse a tartozását, a matematika szabályai szerint törvényszerűen az a kimenetele, hogy a reálgazdasági szereplők vagyona a pénzkibocsátás privilégiumát gyakorlók, illetve a tőketulajdonosok tulajdonába kerül, és a hitelfelvevők élethossziglani adósrabszolgává válnak. A pénzügyi intézmények továbbá arról sem informálták ügyfeleiket és a közvéleményt, hogy ha senki sem venne fel újabb hitelt, de teljesítené a törlesztési kötelezettségeit, akkor előbb-utóbb eltűnne a pénz a gazdaságból.

–           A pénzügyi intézmények, nem teljesítették a fenti tények és kockázatok ismertetésére vonatkozó, jogszabályokban rögzített tájékoztatási kötelezettségüket, elhallgatták ügyfeleik elől ezeket az információkat, és így csalással vették és veszik rá minden ügyfelüket a hitel- és kölcsönszerződések megkötésére, hiszen ha ezek a tények publikusak lettek volna, egyetlen épelméjű ember sem kötött volna meg a pénzügyi intézményekkel semmilyen hitel- vagy kölcsönszerződést, hanem követelte volna ennek a fajta pénz- és bankrendszernek az újraszabályozását, valamint a pénzrendszer üzemeltetőinek és azoknak a felelősségre vonását, akik ennek a csaláson alapuló, milliókat megnyomorító pénzrendszernek a működését hazánkban lehetővé tették.

–           Tekintettel arra, hogy a jogalap nélküli gazdagodás szabályai a jog által nem támogatott vagyoni eltolódások visszarendezését szolgálják, a bankok azonban valójában egyáltalán nem szolgáltattak a saját vagyonukból (hiszen nem rendelkeztek azzal a hatalmas forintmennyiséggel sem, amelyet úgymond kihelyeztek) semmilyen pénzeszközt ügyfeleik részére, és így az ügyfelek nem a bankok rovására jutottak jogalap nélkül az úgynevezett kölcsöntőke forint összegének formájában vagyoni előnyhöz, ezért tehát a pénzügyi intézmények ügyfelei nem is lehetnek kötelesek még arra sem, hogy a kölcsönszerződésekben szereplő tőke forint összegét és annak a jogalap nélküli gazdagodás esetén irányadó kamatát a bankok számára visszatérítsék, hanem épp ellenkezőleg, a bankok jutottak az ügyfeleik által megfizetett törlesztőrészletek formájában jogalap nélkül vagyoni előnyhöz az ügyfeleik rovására.

–           Mivel a pénzügyi intézmények a csalás útján létrehozott követelések állami kényszer igénybevételével történő behajtása formájában a végrehajtási eljárások útján szisztematikusan elvonják a létfeltételeket (lakhatást biztosító ingatlanok, munkába járást lehetővé tevő gépjárművek, munkabér, nyugdíj, egyéb jövedelem) a magyar polgárok tömegeitől, öngyilkosságba kergettek, hajléktalanná tettek már több ezer magyar embert, a végrehajtási eljárásokkal több százezer magyar polgárt elüldöztek az országból, súlyos nélkülözésnek tették és teszik ki a még itt maradt polgári lakosság millióit, súlyos testi és lelki sérelmet okozva nekik, ezért felvetődik a gyanúja annak, hogy ezeknek a pénzügyi intézményeknek a vezetői szándékosan emberiesség elleni bűncselekményt valósítanak meg. Tekintettel a magyarországi deviza alapú hitelek más országban nem tapasztalható volumenére, felmerül továbbá annak a gyanúja is, hogy az e pénzügyi konstrukció magyarországi elterjedéséért felelős és a törvénytelen követeléseket érvényesítő cégek élén álló, vezető állású személyek a csalás útján kreált, visszafizethetetlen adósságtömeg kapcsán a magyar állampolgárok ellen tömegesen indított, a magyar polgároktól a létfeltételeket elvonó végrehajtási eljárásokkal a magyar polgárok jelentős részét szándékosan olyan életfeltételek közé kényszerítve, amelyek a csoport egyes tagjait pusztulással fenyegetik, a csoport tagjainak súlyos testi és lelki sérelmet okozva, és meggátolva a magyar állampolgárok jó része számára a gyermekvállalást, egyenesen szándékos népirtást követnek el a magyar nép ellen, ami mind a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi ENSZ-egyezmény, mind a magyar büntetőjogi szabályozás értelmében az egyik legsúlyosabb bűncselekménynek minősül.

  1. Miért van szükség általános és teljes adósságelengedésre, a pénzügyi és a gazdasági rendszer lecserélésére, valamint teljes kulturális paradigmaváltásra?

A kamatos pénzrendszer matematikai képtelenségre épülő, közérdeket sértő és életellenes volta miatt az ilyen pénzrendszerek előbb-utóbb törvényszerűen összeomlanak, illetve fellázadnak ellenük a kárvallottjaik. A történelem során ezért már számos esetben sor került az adósságok és az adósrabszolgaság eltörlésére (így pl. Athén, Kr.e. 594., Szolón törvényei, Róma, Kr.e. 367-66.: Licinius-Sextius-féle törvények, középkori Európa (1290: Anglia, 15. század: német fejedelemségek és Itália, 1395: Franciaország, 1492: Spanyolország, 1497 Portugália): a keresztény egyház kamattilalma miatt a kamatra való hitelezés terén monopolhelyzetben lévő zsidóságnak az egyes országokból való kiűzésével és a pogromok során az adóslevelek megsemmisítésével megvalósított adósságeltörlések, Németország, 1953: a német állam külföldi hitelezői elengedték az ország államadósságának kb. 60%-át.)

Minden értelmes ember számára nyilvánvaló, hogy egy csalásra épülő pénzügyi rendszerben, valamint egy olyan gazdasági és jogi környezetben, amelyben az állam nem gyakorolja a kamatmentes pénzkibocsátás jogát, hanem ehelyett állampapírok formájában kamatozó adósleveleket bocsát ki és feleslegesen adóztatja a polgárait, amelyben az országot kiárusították a külföldi cégeknek és idegen hatalmaknak, amelyben a hazai vállalkozások hátrányt szenvednek a multinacionális vállalatokkal szemben, amelyben a polgároknak semmilyen beleszólásuk sincs a közügyekbe, és nem részesülnek a nemzeti vagyon hasznából sem, amelyben az automatizáció fejlődésével egyre kevesebb a munkahely, a napi 8 órányi munkáért kapott bér pedig jellemzően nem elég még arra sem, hogy egy gyermektelen ember egymaga megéljen belőle, és amelyben a pénzügyi követelések összege messze meghaladja az átlagpolgárok számára elérhető pénzmennyiség és az általuk még tulajdonolt javak értékét, csak az adósságok eltörlése, az országból kiszivattyúzott pénzeszközök pótlása, az igazságtalanságok orvoslása, és egy teljesen új, racionális, etikus, az életet szolgáló, emberközpontú pénzügyi-gazdasági-kulturális rendszer bevezetése jelenti a megoldást. A paradigmaváltáshoz szükséges alternatív eszközrendszerek a kulturális kreatívoknak köszönhetően már készen vannak, helyenként már működnek is. A politikusok pedig csak addig tudják megakadályozni az emberiség megmentését, a civilizációs ugrás végrehajtását és azt, hogy mindenki biztonságban, jólétben, boldog és emberhez méltó, értelmes életet éljen a Földön, amíg a hétköznapi polgárok rá nem jönnek, hogy az államok többsége egy, a polgárai életének tönkretétele és megrövidítése érdekében létrehozott, a polgárok cselekvő-képességének korlátozását szolgáló, egy szűk gazdasági érdekcsoport céljait megvalósító, közveszélyes pszichopaták és tudatlan vagy embertelen ápolók által üzemeltetett, roskadozó őrültekháza, amelyben minden a feje tetején áll, és amelyben az ápoltaknak kötelezővé tették a kézenjárást. A renitens, két lábbal a földön járni szerető emberek azonban megszöktek ebből az elmegyógyintézetből, elkezdtek építeni a szomszédban egy, a talpán álló házat, ezért egyre több azoknak az ápoltaknak a száma, akiknek feltűnt, hogy valami nem stimmel odabenn a fent-lent viszonyokkal, a szabályokkal meg a személyzettel, a fejükbe szállt a vér a sok kézenállástól, végképp elegük lett, ők is talpra álltak, és megkezdték az átköltözést…

4+
Posted in Gazdaság

További bejegyzések

1 Comment

  1. Kövesi Péter

    Megköszönném ha a szerző, dr. Gyarmati Éva, felvenné velem a kapcsolatot.
    Köszönettel: Kövesi Péter, Nemzetközi Bankárképző Központban végzett posztgraduális diplomás szakközgazdász.
    Telefon: 0620-468-5163

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük