Menü Bezárás

Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei

“A tudás legnagyobb ellensége nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója”

Stephen Hawking

 

Kereng a világban egy sokat vitatott könyv, amiről természetesen, mint mindenről létezik a cáfolat is. Ez a híres mű a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei (CBJ).

Éppenséggel cáfolgathatják jobbról is, balról is, mégis a benne foglaltak lépten-nyomon tetten érhetőek mai világunkban, sőt a régiben is. Ez viszont cáfolhatatlan.

Azt tapasztaltam, hogy e Földről csak egy valamit akarnak eltüntetni, az igazságot! A legocsmányabb dolgok, a legbugyutább írások is nyomtatásba kerülhetnek, senki nem akarja a világ színe elől azért eltüntetni, mert népbutító.

Ez a mű 30 nyelvre lett lefordítva, ahányszor kiadták, annyiszor vásárolták fel az ügynökök, vagy semmisítették meg, foglalták le!

Szóról szóra nem írom le a Jegyzőkönyveket, mert van 24 része, bárki megtalálhatja a neten, és lehetősége van elolvasni, ezt az emberiségellenes stratégiai forgatókönyvnek minősíthető irományt. Csak kiragadok részeket. https://nemzeti.net/contents/library/01-CIONBOLC.pdf

Henry Ford csak annyit mondott róla, hogy összhangban vannak a világ alakulásával és mindig abban voltak. Bárki elolvassa, azt fogja mondani:-szerinte is!

„Meg kell állapítani, hogy több az olyan ember, akiknek rosszak az ösztönei, mint az olyanok, akiknek jók az ösztönei. Ezért a tömegek kormányzásában a legjobb eredményeket az erőszak alkalmazásával és terrorizálással érik el, nem pedig akadémikus érveléssel. Minden ember hatalomra tör, mindenki szeretne diktátor lenni, ha csak módjában lenne, és valóban kevés az olyan ember, aki nem lenne hajlandó az összesség jólétét saját előnyei érdekében feláldozni.”

Ez így van, aki a közért igyekezett tenni, azt simán eltették láb alól. Ősi technika, így hát valóban kevesen vannak, de talán ösztöneik szorítása a közösség építő ereje felé tereli a nyájat.

„A politikának nincs semmi köze az erkölcshöz”.

„A gójok népei elerőtlenedtek a szeszes italoktól; fiatalságukat megrontotta a klasszicizmus és a korai erkölcstelenség, amelyre a mi külön ügynökeink vezették rá – házi tanítók, szolgák, nevelőnők a gazdagok házaiban, alkalmazottak és mások, nőink a gójok által látogatott szórakozóhelyeken. Ez utóbbiak közé számítom az úgynevezett “társaságbeli hölgyeket” is, akik készségesen követik a többieket a romlottságban és fényűzésben.”

„A mi jelszavunk: – erőszak és megtévesztés. Politikai ügyekben csak az erőszak győzedelmeskedik, különösen, ha az államférfiak számára fontos képességben van elrejtve. Az erőszak legyen az alapelv, a megtévesztés és ravaszság, pedig a követendő irányvonal ama kormányok számára, melyek nem akarják koronáikat valamely új hatalom lábai elé helyezni.

A politikában érteni kell mások gyengeségeinek habozás nélküli kihasználásához, ha ez által behódolást és mások feletti uralmat biztosítunk magunknak.”

Ez sem titok már, minél perverzebb állat a politikus, annál használhatóbb, mert fogható. Lassan, de bújik ki a szög a zsákból!

„A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé ezeket a jelszavakat: “szabadság, egyenlőség, testvériség”, s ezeket a szavakat azóta is sokszor megismételték ostoba papagájok; melyek mindenfelől leszálltak erre a csalétekre.”

Egyre kevesebben vannak, kik ezt ne ismernék, cselszövés, mások bőrébe bújás ez a technikátok. Hol szentek, hol sátánok, hol nemzeti radikálisok, hol hazaárulók, amit épp a cél a diktál, mindenféle erkölcsöt és becsületességet mellőzve!

„Ahogy később látni fogják, ez hozzásegített minket diadalunkhoz; többi között ez tette lehetővé számunkra, hogy kezünkbe kaparintsuk a legfőbb ütőkártyát – a nemzsidó nemesség kiváltságainak vagy más szavakkal, a nemesség tulajdonképpeni létezésének a lerombolását, azét az osztályét, amely a népek és országok egyetlen védelme volt velünk szemben. A gójok természetes, leszármazáson alapuló nemességének romjain felállítottuk a mi művelt osztályaink arisztokráciáját, élén a pénz arisztokráciájával. Az ehhez az arisztokráciához való tartozás követelményeit megszabtuk a gazdaságban, amely tőlünk függ, és a tudásban, melynek irányvonalát a mi bölcseink határozzák meg.”

Ez is így volt, de mire lehetnek büszkék, arra, hogy cselszövéssel, ármánnyal, lopással, hazugságokkal szereztek elismerést?

Ez jutott nektek! Lehetett volna más is? Ezt nem tudom, lehet, hogy a ti gonoszságotok kell ahhoz, hogy ez a világ, vallástól, színtől, nyelvtől függetlenül megtanuljon összefogni, megtanuljon gondolkodni, megtanuljon egyáltalán egymás mellett élni, alkotni, azért, hogy mindenkinek legyen jó és nem azért, hogy csak nektek legyen jó!

 „Ezért nem is kell ezeket a gójokat számításba vennünk – hadd szórakozzanak, amíg órájuk nem üt, hadd éljenek a szórakoztató időtöltés új változatainak reményében, vagy a visszaemlékezésből mindarra, amit élveztek. Hadd tekintsék a legfontosabb dolognak azt a játékot, amelyre vonatkozólag rávettük őket, hogy azt fogadják el, mint a tudomány követelményét. Ennek a ténynek: szem előtt tartásával keltettünk sajtónk segítségével állandóan vak bizalmat ezek iránt az elméletek iránt. A gójok intellektueljei kérkedni fognak tudásukkal s a tudományból nyert ismereteket – azok minden logikai igazolása nélkül – igyekezni fognak a gyakorlatban alkalmazni. Márpedig ezeket az ismereteket a mi ügynökeink ravaszul úgy állították össze, hogy a gójok gondolkozását abba az irányba tereljék, amely számunkra kívánatos.”

 „Közölhetem önökkel, hogy ma már csak néhány lépés választ el célunktól. Már csak kis darabot kell megtennünk ahhoz, hogy a Jelképes Kígyó, amellyel népünket jelképezzük, befejezze az egész hosszú utat, amelyen végigmentünk. Ha bezárul az õ köre, Európa minden állama be lesz zárva gyűrűi közé, mint egy hatalmas satuba. Napjaink alkotmányos berendezéseinek mérleg serpenyői hamarosan le fognak szakadni, mert mi úgy rendeztük be azokat, hogy némileg nélkülözzék a pontos egyensúlyt, hogy így szüntelenül kilengjenek, amíg el nem koptatják forgáspontjaikat. A gójok azt hiszik, hogy elég erősen összeforrasztották őket, és minduntalan azt várják, hogy majdcsak egyensúlyba kerülnek a mérlegserpenyők.”

A lehetőség a világ megismerésére mindenkinek ott állt, az is, hogy mellé álljon! A tudás elutasítása is egyfajta döntés, akár tetszik ez a kényelmeseknek, akár nem! Ez a típusú ember nagyon szereti az utolsó pillanatban azt a takarót, hogy ő ezt nem tudta! Nem akarta tudni és ez már mindenkinek a magánügye! A felvilágosítás közügy, azt minden tudatánál levőnek meg kell tennie!  

„Hogy a hatalomra törőket a hatalommal való visszaélésre ösztökéljük, ellentétbe hoztuk egymással az összes erőket, ily módon elnyomva a függetlenség elérésére irányuló liberális törekvéseiket. Evégett bátorítottunk mindenféle vállalkozást, felfegyvereztünk minden pártot, céltáblául állítottuk oda az uralkodói hatalmat mindenfajta ambíció számára. Az államokból gladiátori arénákat csináltunk, ahol megzavarodottak hadai vetekednek egymással… Már nem kell sok, és egyetemes lesz a zűrzavar és csőd… „

Igen, kezd azzá válni, de már csak ott, ahol még nem ismerték fel az ellenszert!

 „Végül is a hatalommal való visszaélések fogják elvégezni az utolsó simítást abban, hogy minden állami berendezkedés megérlelődjék saját megbuktatására és az őrjöngő tömeg csapásai alatt minden a levegőbe fog repülni. A szegénység hatásosabban kényszeríti az embereket nehéz munkára, mint ahogy a rabszolgaság és szolgaság valaha is tette. Ezektől így, vagy úgy megszabadíthatták magukat, vagy beletörődhettek, a nyomortól azonban sohasem fognak megszabadulni.”

 „Az alkotmányokba olyan jogokat foglaltunk bele, melyeknek a tömegek jelentőséget tulajdonítanak, nem, pedig tényleges jogokat. Mindezek az úgynevezett “népszabadságjogok” csak gondolatban lehetnek meg, a gyakorlati életben sohasem valósíthatók meg. Mi haszna van a nehéz munkájától hétrét görnyedő, sorsától letaposott proletár munkásnak abból, ha a fecsegők jogot kapnak arra, hogy locsogjanak, ha az újságírók jogot kapnak arra, hogy helytálló dolgok mellett 21 akármilyen hülyeséget leírjanak? A proletáriátusnak nincs más haszna az alkotmányból, mint azok a szánalmas morzsák, amelyeket odalökünk neki asztalunkról azért, hogy leadják szavazatukat arra, amit diktálunk, azokra az emberekre, akiket mi juttatunk hatalomra, azokra, akik kiszolgálnak minket… Szegény ember részére a köztársasági jogok nem egyebek, mint keserű irónia. Ugyanis jóformán nem is élhet ezekkel a jogokkal, mert szinte egész nap keményen dolgoznia kell s emellett ez a körülmény, meg is fosztja a rendszeres és biztos kereset minden biztosítékától, amennyiben függővé teszi társainak sztrájkjaitól vagy attól, hogy munkaadói kiteszik a szűrét. A nép a mi irányításunk alatt megsemmisítette nemességét. Ez volt az egyetlen oltalma és nevelőanyja önmaga előnye kedvéért, amely elválaszthatatlanul összefügg a nép jólétével. Manapság a nemesség megbuktatása után a nép szívtelen, pénzhajhászó gazfickók karmaiba került, akik irgalmatlan és kegyetlen igát akasztottak a munkások nyakába.”

Ja, tény, hogy, aljas macska-egér játékot játszunk és morzsákon élünk, de van, amit nem tud megtörni! Valójában nem nekünk csináltatok Istent a pénzből, hanem magatoknak! Mivel ez a két dolog nem felcserélhető, csak egy ideig elhitethető, csúnyán bele fogtok bukni!

„A munkásokat elnyomatásuktól állítólagos megmentők képében jelenünk meg a színen, amikor azt javasoljuk nekik, hogy lépjenek be harcos erőink – a szocialisták, anarchisták, kommunisták – soraiba, akiknek mindenkor támogatást nyújtunk szociális szabadkőművességünk állítólagos testvériségének (az egész emberiség szolidaritásának) megfelelően. A nemességnek, amely a törvénynél fogva élvezte a dolgozók munkájának gyümölcsét, érdeke volt gondoskodni arról, hogy a munkások jól tápláltak, egészségesek és erősek legyenek. Nekünk, ennek éppen az ellenkezője az érdekünk – a gójok megfogyatkozása, elkorcsosodása. A mi hatalmunk a munkás állandó élelmiszerhiányában és testi gyengeségében rejlik. Csak, ezáltal válik akaratunk rabszolgájává. És saját hatóságaiknál sem erőt, sem elszántságot nem fognak találni arra, hogy azok szembehelyezkedjenek a mi szándékainkkal. Az éhség jobban biztosítja a tőke jogát ahhoz, hogy uralkodjék a munkás felett, mint ahogy a királyok törvényes hatalma biztosította a nemességnek ezt a jogot. Az ínség, valamint az ezáltal előidézett irigység és gyűlölet révén fogjuk mozgatni a tömegeket és az õ kezeikkel fogjuk elsöpörni mindazokat, akik akadályoznak utunkon.”

Bolondok, benneteket állandóan csak a test és az anyag érdekel! Nem akartok közösködni? Mi sem! Legalábbis veletek semmilyen szinten nem szeretnénk közösséget vállalni, egyszerűen nem szeretnénk ugyanerre a szintre lesüllyedni, ezt, pedig kénytelenek lesztek hamarosan tudomásul venni!

Kaméleon volt az ősötök?

„A gójok elszoktak attól, hogy gondolkozzanak, hacsak a mi szakembereink sugalmazásai nem késztetik őket arra.”

 

„Az erre vonatkozó ismeretek alapos tanulmányozása után az emberek önként fogják alávetni magukat az uralkodó hatalomnak és fogják elfoglalni az államban számukra kijelölt helyet. A tudomány mai állása mellett s amellett az irány mellett, amelybe mi annak fejlődését tereltük, a nép, minthogy vakon elhiszi a nyomtatásban megjelenő dolgokat – hála a félrevezető sugalmazásoknak és saját tudatlanságának -, vak gyűlölettel viseltetik mindennel szemben, amit saját maga felett állónak tekint, mert nem fogja fel az osztályok és rangok jelentőségét.”

Akár még fel is foghatnánk a jelentőségét, ha érdemes lett volna a vezetésetek erre, mivel nem találjuk annak, minden eszközünket megragadjuk, hogy hatalmatokat kikerüljük, átnézzünk felette, alatta, ahol csak egy kis rést látunk!

Ezt a gyűlöletet még fokozni fogják a gazdasági válságok kihatásai, mely válságok le fogják állítani a tőzsdei forgalmat és meg fogják bénítani az ipart. A számunkra hozzáférhető összes titkos földalatti eszközökkel és az arany segítségével, amely teljes egészében a mi kezünkben van, egyetemes gazdasági válságot fogunk előidézni, s ennek során egész munkástömegeket fogunk kidobni az utcára egyidejűleg Európa valamennyi országában. Ezek a tömegek égni fognak a vágytól, hogy vérét ontsák azoknak, akikre tudatlanságuk együgyűségében kezdettől fogva irigykedtek, s akiknek vagyonát akkor majd magukhoz tudják ragadni.

Igen, mindenki tisztában van vele, kinél az arany, honnan a válság, mire megy ki a játék, mi a pénz! Csak vigyázz, nehogy meztelen legyen a király!

„A mieinkhez nem fognak hozzányúlni, mert mi ismerni fogjuk a támadás időpontját, és intézkedéseket teszünk majd védelmünkre. Kimutattuk, hogy a haladás az összes gójt alá fogja vetni az ész uralmának.”

Igen, az észnek kulcsszerepe van, csak nem a tieteknek, mert az valahol útközben velejéig megromlott!

„Emlékezzenek a francia forradalomra, amelynek mi adtuk a “nagy” jelzőt. Mi jól ismerjük előkészítésének titkait, hiszen teljes mértékben a mi kezünk műve volt. Azóta is egyik csalódásból a másikba visszük a népeket azért, hogy a végén tőlünk is forduljanak el annak a Cion véréből származó zsarnokkirálynak javára, akit a világnak adni fogunk. „

„A jelen kor miniszterelnök-diktátorai részéről a gój népek türelmesen elszenvednek és elviselnek olyan visszaéléseket, amelyek legkisebbikéért húsz királyt is lefejeztek volna.”

„Hogyan magyarázható ez a jelenség, a néptömegeknek ez a furcsa következetlensége oly eseményekkel szemben tanúsított magatartásukon, amelyek nyilvánvalóan ugyanabba a kategóriába tartoznak?”

„Megmagyarázza az a tény, hogy ezek a diktátorok ügynökeik útján beadják a népnek, hogy ezekkel a visszaélésekkel szándékosan károsítják meg az államokat, mégpedig a legmagasabb cél kedvéért, azért, hogy biztosítsák a népek jólétét, nemzetközi testvériségét, szolidaritását és jogegyenlőségét. Azt természetesen nem mondják meg a népnek, hogy ezt az egyesülést a mi legfőbb uralmunk alatt kell véghezvinni.”

„Hogy ne legyen a gójoknak idejük a gondolkozásra és megfigyelésre, az iparra és kereskedelemre kell irányítanunk gondolataikat. Így az összes nemzetet a nyerészkedési hajsza fogja lekötni, és ebbeli versengésükben nem fogják észrevenni közös ellenségüket. Hogy a szabadság egyszersmind felbomlassza és tönkretegye a gój társadalmat, spekulációs alapra kell helyeznünk az ipart is; ennek eredményeképpen az, amit az ipar az országtól megvon, ki fog csúszni a nemzsidók kezeiből a spekulációba, azaz a mi kezeinkbe fog kerülni.”

„Vajon milyen kormányformát lehet adni olyan közösségnek, amelyekben mindenütt korrupció üti fel a fejét, ahol csak csalásszámba menő trükkök ügyes meglepetései taktikájával lehet gazdagsághoz jutni, ahol szabadság uralkodik, ahol az erkölcsösséget csak büntető intézkedések és szigorú törvények tartják fenn, nem, pedig önként elfogadott elvek, ahol a hit és a haza iránti érzelmeket kitörölték kozmopolita meggyőződések? Milyen kormányformát kell adni ilyen közösségnek, ha nem azt a kényuralmat, melyet a későbbiek során fogok elmondani önöknek? Fokozatosan központosítani fogjuk a közigazgatást, hogy a társadalom összes erőit a kezünkbe kaparintsuk. Új törvények segítségével mechanikusan szabályozzuk majd alattvalóink politikai életének minden megnyilvánulását. Ezek a törvények egymás után vissza fogják vonni mindazokat az engedményeket és szabadságjogokat, amelyeket a gójoknak megadtak, és királyságunkat oly hatalmas arányú kényuralom fogja jellemezni, hogy bármikor és bárhol képes lesz elsöpörni minden gójt, aki tettel vagy szóval szembehelyezkedik velünk.”

 

„Ugyancsak kormányzásunk sajátosságaihoz tartozik a tömegek és egyének irányításának művészete, okosan alkalmazott elméletek és szószátyárkodás segítségével, a társadalmi élet szabályozásával és mindenféle más fogásokkal, melyekhez a gójok mit sem értenek. Kormányzási művészetünk elemzésen, megfigyelésen, ravasz számítás finomságain alapul, s nincs vetélytársunk az ezekben való jártasságban, nemhogy politikai tervek kieszelésében és az összetartásban. Ebben a tekintetben legfeljebb a jezsuitákat lehetne velünk összehasonlítani, de megtaláltuk a módját annak, hogy a nem gondolkozó tömeg szemében hitelüket rontsuk, mint nyílt szervezetet, miközben mi magunk titkos szervezetünket mindenkor homályban tartottuk. A világ számára valószínűleg mindegy lenne, hogy ki az õ legfőbb uralkodója, a katolicizmus feje-e vagy a mi kényurunk Cion véréből; számunkra, a Kiválasztott Nép számára egyáltalán nem mindegy.”

„Egy ideig talán sikeresen elbánna velünk a gójok összességének szövetsége: ettől a veszélytől azonban megóv bennünket a köztük uralkodó egyenetlenség, mely oly mélyen gyökerezik, hogy soha ki nem küszöbölhető. Felszítottuk és az elmúlt húsz évszázad során hatalmas arányúvá növeltük a gójok személyi és nemzeti ellentéteit.”

„Ezért egyetlen állam sem kapna támogatást, ha fegyvert emelne ránk, mert mindegyiknek figyelembe kell vennie, hogy bármely ellenünk irányuló egyezmény nem lenne előnyös számára. Túl erősek vagyunk nincs menekvés hatalmunk elől. A nemzetek még jelentéktelen megállapodást sem köthetnek anélkül, hogy abban, titokban benne ne lenne a kezünk.”

„Az összes állam gépezetének valamennyi kerekét olyan erő hajtja, amely a mi kezünkben van, az államgépezeteknek ez a hajtóereje pedig – az arany. A mi bölcseink által kieszelt közgazdaságtudomány réges-rég királyi tekintélyt kölcsönzött a tõkének.”

Aranybornyút?

„Ahhoz, hogy a tőke akadálytalanul fejthesse ki működését, szabad keze kell, hogy legyen arra, hogy ipari és kereskedelmi monopóliumot létesítsen; ezt a világ minden részében már végre is hajtják láthatatlan kezek. Ez a szabadság politikai hatalomhoz fogja juttatni azokat, akik szerepet játszanak az iparban, és ez hozzá fog járulni a nép sanyargatásához. Manapság fontosabb lefegyverezni a népeket, mint háborúba vezetni; fontosabb előnyünkre kihasználni a lángra lobbantott szenvedélyeket, mint eloltani tüzüket; fontosabb átvenni, és saját értelmünkben magyarázni mások gondolatait, mint kiirtani azokat. Vezetőségünk fő célja az, hogy kritikával megbénítsa a közvéleményt; hogy eltérítse az embereket a komoly gondolkozástól, mely arra irányulhatna, hogy ellenállást keltsen velünk szemben; hogy üres szavakkal folyó szemfényvesztő harc síkjára terelje a szellemi erőket.”

„A világ népei és az egyének is azonosítani szokták a szavakat a tettekkel. Megelégszenek a látszattal, és csak ritkán ügyelnek arra, vajon beváltják-e a közéletben elhangzott ígéreteket. Ezért kirakat-intézményeket fogunk életre hívni, melyek ékesszóló bizonyítékát adják majd annak, hogy mennyire szolgálják a haladást. Magunkra fogjuk ölteni az összes párt, az összes irányzat liberális arculatát, s ezt a liberalizmust szónokainkkal annyira agyon fogjuk csépeltetni, hogy ki fogják meríteni hallgatóink türelmét, és meg fogják utáltatni velük a szónoklást.”

„Hogy kézben tartsuk a közvéleményt, azt össze kell zavarnunk oly módon, hogy addig és annyi egymásnak ellentmondó nézetnek adjunk hangot a legkülönbözőbb oldalakról, amíg a gójok el nem veszítik fejüket ebben a labirintusban és arra a meggyőződésre nem jutnak, hogy legjobb, ha az embernek egyáltalában nincs nézete politikai ügyekben, melyeket a közvélemény amúgy sem érthet meg, mert csak azok értik meg, akik irányítják a közvéleményt. Ez az első titok.”

„Mindezekkel az eszközökkel annyira ki fogjuk meríteni a gójokat, hogy kénytelenek lesznek oly természetű nemzetközi hatalmat felajánlani nekünk, amely lehetővé teszi majd számunkra, hogy minden erőszak alkalmazása nélkül fokozatosan megszerezzünk minden államhatalmat, és szuperkormányt létesítsünk. A mostani uralkodók helyébe “kormányok feletti közigazgatás”-nak nevezett rémképet fogunk állítani, amelynek karjai harapófogóként fognak kinyúlni minden irányba, s melynek szervezete olyan nagy méretű lesz, hogy hatalma alá fogja hajtani a világ összes nemzetét.”

„Hamarosan hatalmas monopóliumokat fogunk létesíteni, óriási vagyontárolókat, melyektől még a nagy nemzsidó vagyonok is oly mértékben függenek majd, hogy a politikai összeomlást követő napon el fognak tűnni éppúgy, mint az államok fizetőképességébe helyezett bizalom.”

 „Azok önök közül, akik közgazdászok, helyesen fel tudják mérni ennek a gondolatmenetnek a jelentőségét”

„Minden lehetséges módon növelnünk kell szuperkormányunk jelentőségét azzal, hogy azt mindazok oltalmazójaként és jótevőjeként állítjuk be, akik önként alávetik magukat nekünk.”

 

„Ezért lényeges számunkra, hogy bármi áron megfosszuk őket földjeiktől. Ez a cél legjobban a földbirtokon nyugvó terhek növelésével – a földbirtok eladósításával lesz elérhető. Az erre irányuló intézkedésekkel sakkban fogjuk tartani a földbirtokosokat és alázatos, és feltétlen engedelmességre fogjuk késztetni. A gój nemesek – minthogy átöröklés folytán képtelenek kevéssel beérni – rohamosan le fognak égni és tönkremenni.”

Aki ennyire agyalágyult, hogy mindezt nem veszi észre, menjen, mert arra pont nekünk sincs szükségünk! Már látom, hogy meg fogunk egyezni! Tiétek lesz az összes birka!

 

 

„Ugyanakkor intenzíven támogatnunk kell a kereskedelmet és ipart, mindenekelőtt azonban a spekulációt, melynek az a feladata, hogy ellensúlyozza az ipart. Spekuláció nélkül az ipar megsokszorosítaná a magánkézben lévő tõkét és hozzájárulna a mezőgazdaság talpra állításához, amennyiben megszabadítaná a földbirtokot a mezőgazdasági bankokkal szembeni kötelezettségeitől. Arra van szükségünk, hogy az ipar vonja el a mezőgazdaságtól mind a munkaerőt, mind a tõkét, és a spekuláció segítségével kezünkre játssza a világ minden pénzét s ezáltal proletár sorba taszítsa az összes gójt. Akkor azonban a gójok meg fognak hajolni előttünk, ha másért nem, azért, hogy megkapják a jogot ahhoz, hogy éljenek.”

 

„Ahhoz, hogy teljesen tönkretegyük a gójok iparát, a spekuláció mellett még egy eszközt használunk majd fel, a fényűzést, amelyet mi terjesztettünk el a gójok között, azt a mohó kívánkozást a fényűzés után, amely mindent elnyel. Emelni fogjuk a munkabéreket, ez azonban semmiféle előnyt nem fog jelenteni a munkások számára, mert ugyanakkor elő fogjuk idézni a legfontosabb közszükségleti cikkek árának emelkedését is azzal az ürüggyel, hogy a mezőgazdaság és állattenyésztés hanyatlásának következménye. Továbbá ravaszul alá fogjuk aknázni a termelés alapjait azzal, hogy hozzászoktatjuk a munkásokat az anarchiához és részegeskedéshez, s ezzel egyidejűleg megteszünk minden intézkedést arra, hogy kiirtsuk a föld színéről a gójok összes képzett erőit.”

„Hogy a gójok idő előtt rá ne döbbenjenek a dolgok igazi állására, azzal fogjuk álcázni céljainkat, hogy azt állítjuk, égünk a vágytól, hogy szolgáljuk a munkásosztályt és a közgazdaságtan magasztos elveit, amelyek mellett a közgazdasági elméleteink erélyes propagandát fejtenek ki.”

„A fegyverkezés fokozása, a rendőrség létszámának növelése – mindez lényeges a fent említett tervek végrehajtásánál. El kell érnünk, hogy a világ összes államában rajtunk kívül csak proletártömegek, valamint egynéhány, érdekeinket kiszolgáló milliomos, rendőrség és katonaság legyen.”

„Forrongást, viszályt és ellenségeskedést kell előidéznünk egész Európában és az Európával fennálló kapcsolatok révén, más földrészeken is. Ebből kétszeres hasznot húzunk. Egyrészt sakkban tartjuk az összes országot, mert ezek nagyon is jól tudják, hogy megvan a hatalmunk ahhoz, hogy bármikor tetszés szerint nyugtalanságot okozzunk, vagy helyreállítsuk a rendet. Mindezek az országok hozzászoktak ahhoz, hogy bennünk elkerülhetetlen kényszererőt lássanak. Másrészt intrikáinkkal össze fogjuk kuszálni mindazokat a szálakat, melyeket politikai eszközökkel, gazdasági szerződések vagy kölcsönügyletek segítségével valamennyi állam kormányzatában szőttünk. Hogy ez sikerüljön nekünk, éles ésszel és nagy agyafúrtsággal kell eljárnunk szóbeli tárgyalások és megegyezések során, ami viszont az úgynevezett “hivatalos nyelvhasználat”-ot illeti, ellenkező taktikát fogunk alkalmazni: magunkra fogjuk ölteni a tisztesség és engedékenység álarcát. Ilyen módon a gójok népeinek kormányai – akiket arra tanítottunk, hogy csak a külszínt nézzék, bármit is adunk tudtukra – továbbra is az emberiség jótevőit és megmentőit fogják látni bennünk.”

„Minden ellenszegülésre azzal kell tudnunk válaszolni, hogy annak az országnak szomszédaival, amely szembe merészel helyezkedni velünk, háborút viseltetünk az ellenszegülő ellen; ha pedig ezek a szomszédok megkockáztatnák, hogy közösen lépjenek fel velünk szemben, világháború kirobbantásával kell védekeznünk. A politikában a siker legfőbb tényezője a vállalkozások titokban tartása: a diplomata szavának nem kell megegyeznie azzal, amit tesz. Kényszerítenünk kell a gójok kormányait, hogy oly irányú működést fejtsenek ki, amely kedvez a kívánt beteljesedéshez immár közel álló nagyszabású tervünknek, annak, amit közvéleményként fogunk beállítani, amely közvéleményt viszont titokban mi alakítottunk ki az úgynevezett “nagyhatalom” – a sajtó segítségével; ez pedig, néhány lényegtelen kivételtől eltekintve, máris teljesen a mi kezünkben van.

Egyszóval, összefoglalva az általunk végrehajtott ellenőrzést az európai gój kormányok felett, ki kell, hogy mutassuk erőnket, az egyikőjüknek terrorista kísérletekkel, a többieknek; ha az ellenünk kitörő általános felkelés megengedi, Amerika, Kína, vagy Japán fegyvereivel kell válaszolnunk.”

A fegyver, megesik, hogy visszafelé sül el!

„Mindazokkal a fegyverekkel, melyeket ellenfeleink használhatnának ellenünk, nekünk is el kell látnunk magunkat. A törvénykönyv kifejezéseinek legfinomabb árnyalataival és fogásaival is tisztában kell lennünk, hogy igazolhassuk magunkat, amikor majd ítéleteket kell mondanunk, melyek rendellenesen arcátlanoknak és igazságtalanoknak tűnhetnek fel, fontos ugyanis, hogy az ilyen döntéseket úgy tálaljuk, mintha legmagasztosabb erkölcsi elveket fejeznének ki, törvényes formába öntve. Vezetőségünknek körül kell vennie magát a civilizációnak mind ama erőtényezőivel, melyek között majd működnie kell. Körül fogja venni magát közírókkal, gyakorlati jogászokkal, közigazgatási tisztviselőkkel, diplomatákkal és végül olyan személyekkel, akik szakiskoláinkban legmagasabb fokú különleges képzésben részesültek. Ezek a személyek ismerni fogják a társadalmi szerkezet valamennyi titkát, jártasak lesznek minden politikai ábécé és szókincs nyelvhasználatában; meg fogják ismertetni velük az emberi természet mélységeit, az emberi léleknek mindazokat az érzékeny húrjait, amelyeken majd játszaniuk kell. Ezek a húrok: a gójok lelki magatartása, törekvései, hibái, bűnös szenvedélyei és képességei, valamint az egyes osztályok és rendek sajátosságai.”

„Bizonyos ideig – amíg nem lesz többé kockázatos felelősségteljes állami állásokat zsidó testvéreinkre bízni – olyan személyek kezébe fogjuk adni ezeket az állásokat, akiknek múltja és hírneve olyan, hogy szakadék tátong közöttük és a nép között, akiknek, ha nem engedelmeskednek utasításainknak, bűnvádi eljárással kell számolniuk vagy el kell tűrniük – így arra késztetjük ezeket a személyeket, hogy utolsó leheletükig szolgálják a mi érdekeinket.

Elveink gyakorlati alkalmazásánál vegyék tekintetbe annak a népnek a sajátosságait, melynek országában élnek és működnek. Elveink általános, sablonos alkalmazása nem járhat sikerrel, amíg át nem neveltük a népeket sajátos hasonlatosságunkra. Ha azonban kellő óvatossággal járnak el, meg fogják látni, hogy egy évtized sem kell ahhoz, hogy a legszilárdabb jellem is megváltozzék, és újabb népet fogunk besorolni azok közé, amelyek már behódoltak nekünk. Mihelyt felállítottuk a mi királyságunkat, a liberális jelszavakat, melyek valójában a mi szabadkőműves jelszavaink, nevezetesen a “szabadság, egyenlőség, testvériség” szavakat úgy fogjuk módosítani, hogy azok nem lesznek többé jelszavak, hanem csupán egy eszme kifejezői, nevezetesen: “a szabadsághoz való jog, az egyenlőség kötelessége, a testvériség eszményképe”. Ezt az értelmet fogjuk adni a szavaknak, és így a szarvánál fogjuk megragadni a bikát. . . „

„Ha manapság egyes államok tiltakoznak ellenünk, ez csak a forma kedvéért, beleegyezésünkkel és utasításunkra történik, az ő antiszemitizmusukra ugyanis elengedhetetlenül szükségünk van az alsóbb rétegekhez tartozó testvéreink kézben tartásához.”

 „Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy mi, a törvényhozók, ha majd itt az ideje, ítéleteket fogunk végrehajtani, ölni fogunk, és kegyelmet gyakorolni; mint valamennyi csapatunk vezetői magasan ülünk a parancsnok harci paripája hátán. Akaraterővel uralkodunk, mert kezünkben van egy valamikor hatalmas, most általunk legyőzött párt öröksége. Fegyvereink, pedig a határtalan becsvágy, égő kapzsiság, irgalmatlan bosszú, gyűlölet és rosszindulat. Tőlünk indul ki a mindent elnyelő terror. A mi szolgálatunkban minden véleményt, minden doktrínát képviselő személyek állnak: monarchisták, demagógok, szocialisták, kommunisták és mindenféle álmodozó utópisták. Mindezeket felfegyvereztük feladataik elvégzésére: Mindegyikük a saját maga számlájára ássa alá a tekintély utolsó maradványait, igyekszik megdönteni minden fennálló rendet. Ezek a törekvések nyugtalanságot idéznek elő minden államban; az államok nyugalomra intenek, készek meghozni minden áldozatot a béke érdekében; mi azonban nem fogunk nekik békét adni, amíg nyíltan és alázatosan el nem ismerik az államok-feletti szuperkormányunkat.”

„Az emberek nagy garral hangoztatták annak szükségességét, hogy a szocializmus kérdését nemzetközi egyezménnyel rendezzék. Azzal, hogy pártokra szakadtak, a kezünkbe adták magukat, a pártharcokhoz ugyanis pénz kell, és a pénz a mi kezünkben van. Okunk lehetne attól tartani, hogy a gój uralkodók “világosan látó” hatalma egyesül a gój tömegek vak erejével, de minden ilyen lehetőség ellen megtettük az összes szükséges intézkedést: kölcsönös terror formájában gátat emeltünk a két erő között. Ily módon a nép vak ereje továbbra is a mi támaszunk és mi, csakis mi fogunk neki vezetőt adni és fogjuk – természetesen – arra az útra irányítani, amely célunkhoz vezet.

Szerintem elég kínos, hogy a pénzen kívül semmi más nincs a kezetekben! Ez ultra ciki, valakinek ennyi az összes büszkesége! Ezt az alábecsült gojok társadalma, megvetéssel konstatálja, nem sokra tart benneteket, de hát ezt régtől igyekeztek kiharcolni magatoknak! Tényleg hasadt a ti tudatotok, egyik részről görcsös vágyatok van az elismertség és tisztelet iránt, de semmi olyat nem tudtok tenni, amivel ezt természetes módon kivívhatnátok, csak a hazugság! Nem hiszem, hogy lenne még egy ilyen nép a földön, aki ennyire a hazugsággal szerzett előnyöket preferálja, ahelyett, hogy tetteivel vívná ki mások csodálatát! Szó se róla, sokkal egyszerűbb, mint megdolgozni érte, de csak egy ideig, míg el nem rongyolódik a lepletek!

  „Ki törődik azzal, hogy mi mindent tanítanak a falusi iskolákban? Amit azonban a kormány követe vagy maga az uralkodó mond, azt azonnal megtudja az egész ország, mert a nép hangja széltében-hosszában elterjeszti.”

„Kezünk benne van a törvényhozásban, a választások lebonyolításában, a sajtóban, az egyén szabadságában, mindenekfelett azonban a nevelésben és a közoktatásban, mivel ezek az igazi szabadság sarokpillérei. Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a nemzsidó fiatalságot azáltal, hogy olyan elvek és elméletek alapján neveltük, amelyekről tudjuk, hogy helytelenek, de amelyeket mégis a lelkére kötöttünk. Nagyszerű eredményeket értünk el azzal, hogy a törvényeket – lényegileg nem módosítva őket – ellentmondó értelmezésekkel kiforgattuk valódi értelmükből. Ez azzal az eredménnyel járt, hogy ezek a törvénymagyarázatok először elhomályosították, majd érthetetlenné tették a törvényeket olyannyira, hogy a törvényhozás összekuszált szövevényében még maguk a kormányok sem tudnak eligazodni.

Lassan ti sem, de már azt sem tudjátok, hogy hová csapjatok le, mert kezd akkora mértékűvé válni az ellenállás!

Ez a döntőbíráskodási eljárás elméletének kiindulópontja. Önök azt mondhatnák, hogy a gójok fegyverrel a kezükben fognak nekünk jönni, ha idő előtt rájönnek arra, hogy valójában mi folyik körülöttük. Ez ellen azonban Nyugaton oly szörnyű terroreszközünk van, melytől még a legbátrabbak is remegnek, – a földalatti helyiségek, a földalatti vasutak, azok a földalatti folyosók, amelyek még az idő elérkezése előtt készen lesznek valamennyi világváros alatt, s ahonnan ezeket a fővárosokat minden szervezetükkel és irattárukkal együtt a levegőbe fogjuk röpíteni.

 „S valóban, hogyan is foghatnák fel a gójok a dolgok igazi értelmét, amikor képviselőik saját szórakozásukra fordítják erejük javarészét? A mi politikánk számára rendkívül fontos, hogy tisztában legyünk ezzel a körülménnyel; ez jó szolgálatot fog tenni nekünk, amikor majd sor kerül arra, hogy fontolóra vegyük a hatalom elosztását, a szólás-, sajtó- és vallásszabadságot, az egyesülési törvényt, a törvény előtti egyenlőséget, a tulajdon és a lakás sérthetetlenségét, az adóztatást, a közvetett adók gondolatát, valamint a törvények visszaható erejét.

Számot tartunk arra, hogy az összes nemzetet belevonjuk annak az új államszerkezetnek felépítésébe, amelynek tervét mi készítettük. Ezért mindenekelőtt elengedhetetlenül szükséges, hogy felvértezzük magunkat és tároljuk magunkban azt az arcátlan vakmerőséget és ellenállhatatlan szellemi erőt, amely aktivitásunkban megtestesülve le fog törni minden akadályt utunkon.

„Azzal, hogy mindenkibe beleoltjuk saját fontosságának tudatát, meg fogjuk semmisíteni a gójok között a család fontosságát és nevelési értékét, és meg fogjuk akadályozni, hogy önálló gondolkozású egyének szóhoz jussanak, az általunk vezetett tömeg ugyanis nem fogja megengedni, hogy érvényesüljenek, sőt, még csak meg sem fogja őket hallgatni, hiszen hozzászokott ahhoz, hogy csak ránk hallgasson, akik megfizetjük engedelmességét és figyelmét. Ily módon hatalmas, vak erőt fogunk létrehozni, amely képtelen lesz bármely irányban is megmozdulni ügynökeink irányítása nélkül, akiket a tömeg vezetésére, annak élére helyeztünk. A nép alá fogja vetni magát az õ kormányzásuknak, mert tudni fogja, hogy ezektõl a vezetőktől függ keresete, jutalmazása és mindenfajta más előnye.”

Amennyiben kutyák lennénk lehet, hogy nyelv lógatva várnánk a dicséretet, elismerést, de pont nem szennyeznénk be magunkat a ti jutalmatokkal!

„Különböző elnevezések alatt minden országnak megközelítően egyforma a berendezése: népképviselet, minisztérium, szenátus, államtanács, törvényhozás és végrehajtó hatalom. Felesleges megmagyaráznom önöknek mindezek egymáshoz való viszonyának mechanizmusát, mert mindezt úgyis tudják; csupán azt a tényt vegyék figyelembe, hogy az említett intézmények mindegyike valamely fontos funkciónak felel meg az államban, és figyeljék meg, kérem, hogy a “fontos” jelzőt nem az intézményre vonatkoztatom, hanem a funkcióra, következésképpen nem az intézmények fontosak, hanem azok funkciói. Ezek az intézmények felosztották maguk között a kormány összes funkcióját – a közigazgatást, a törvényhozást és a végrehajtó hatalmat, s ezért úgy működnek, mint az emberi test szervei. Ha az államgépezetnek csak egy részében is kárt teszünk, az állam beteggé válik, mint az emberi test, és végül is meghal.

Az államgépezetben egy nagy kár esett, hogy ti ültök benne, ettől lesz minden romlott!

„Amikor bevezettük az állami szervezetbe a liberalizmus mérgét, egész politikai alkata megváltozott. Az államok halálos betegséget kaptak – vérmérgezést. Már csak az van hátra, hogy megvárjuk haláltusájuk végét.

Hogy tervünk ezzel az eredménnyel járjon, választásokat fogunk rendezni oly elnökök javára, akiknek múltjában valamilyen sötét, titkos folt, valami “panama” vagy ehhez hasonló van, – így aztán megbízható ügynökeink lesznek terveink véghezvitelében, mivel tartanak majd a leleplezéstől, valamint a hatalomhoz jutottak ama természetes kívánságából kifolyólag, hogy megtartsák az elnöki hivatallal járó kiváltságokat, előnyöket és megbecsülést.

„Kényurunk elismerésére sor kerülhet már az alkotmány lerombolása előtt is. Ez akkor fog bekövetkezni, amikor a nép, miután a végsőkig kifárasztotta uralkodóinak – általunk előidézett – szabálytalankodása és tehetetlensége, így fog felkiáltani: “Távolítsátok el őket és adjatok nekünk egyetlen világuralkodót, aki egyesít minket és megszünteti a viszályok okait, a határokat, a népi hovatartozást, a vallásokat, az államadósságokat. Ki békét és nyugalmat ad nekünk, melyet nem találhatunk meg mostani uralkodóink és képviselőink alatt. Ahhoz, hogy az összes nemzet kifejezést adjon ilyen kívánságoknak, csak úgy érhetjük el, ha minden országban megzavarjuk a nép és kormány közti viszonyt, annyira összetörve az emberiséget egyenetlenséggel, gyűlölettel, veszekedéssel, irigységgel, sőt még sanyargatások alkalmazásával, éhínséggel, BETEGSÉGEK BEOLTÁSÁVAL, nyomorral is, hogy a gójok ne lássanak más kivezető utat, mint azt, hogy menedéket keresnek a mi teljes pénzbeli és minden egyéb vonatkozású főhatalmunknál.”

Mindegy, hogy képességeid mekkorák: fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk.

Weöres Sándor

-smarti-

0
Posted in Tagjainktól / Jegyzetek, írások

További bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük