Menü Bezárás

Hogyan lehet jó közösséget létrehozni?

 

A megalakulásunk óta foglalkoztat bennünket a közös cselekvő erőnk kibontakoztatása.  Tudatos emberekként egy új társadalmat szeretnénk felépíteni. Tudatos emberekként és együtt. Mert egyesével nem lehet – egyesével az ember nem tudja megsokszorozni önmagát. Szükség van a társra, akire figyelsz, akinek a gondolatai erősíthetik a te gondolatodat, akivel együtt alkotó erővé növekedhetsz.

József Attilával szólva:

Bizony számok az emberek is,
Mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
És csudálkozik módfölött az irka,
Hogy mindegyik csak magára gondol,
Különb akar lenni a többinél
S oktalanul külön hatványozódik,
Pedig csinálhatja a végtelenségig,
Az 1 ilyformán mindig 1 marad
És nem szoroz az 1 és nem is oszt.

Ruzsa Ágota személyes, közösségi és társadalmi átalakulást valló és támogató térteremtő facilitátorként biztat, hogy közösen gondoljuk át, tárjuk fel és értsük meg azokat a folyamatokat, amelyek a jelenünket meghatározzák, amelyekben cselekvő résztvevők vagyunk. Amelyektől eljutunk a jövőig – mert a helyesen felismert szándék mentén  ki tudjuk alakítani azokat a tereket, amelyek a növekedéshez, kibontakozáshoz szükségesek.  Ezek azután képesek rendszerszintű változáshoz vezetni.

Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok –
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.

József Attila közel száz éve már előre vetítette az a jövőképet, amely ma minket mutat meg.

Most már nagy költőnk biztatása nyomában is fel kell, hogy nőjünk ehhez  a feladathoz. Társas kapcsolatainkat közvetlen dialógusban, személyes találkozások és beszélgetések által  magasabb szintre emelve, egészen addig, míg Istenhez kapcsolódunk. Aki nem más, mint a teljesség  és az egység számunkra.

Egyébként a folyamat fordítottja is igaz. Aki Istenhez kapcsolódik, sokkal könnyebben tud kapcsolódni a társaihoz is, hiszen bennük is Istent látja.

Ruzsa Ágota elhintette közösségünkben a remény magvait. Nagy a vágy az emberekben, hogy valahová tartozzanak, igazi társakhoz, közösséghez. Ez nem egy vezérhez tartozást jelent, annak már elmúlt az ideje. Maga a közösség válik saját maga vezérévé és  követőjévé is, az általa képviselt eszme pedig  vezérelvvé, amit együtt követni tudunk.

Mi akadályozhat meg minket ebben? Az, ha csak magunkra gondolunk és egyedül szeretnénk kitalálni a cselekvés módját. Ez a modell ma már nem tud működni.  Összeadódni kell, mégpedig új módon. Mi, mint közösség, találhatunk egy olyan autónómiát, mint amit régebben egy-egy hiteles vezető mögé beállva létre tudtak hozni az emberek – ezt mi most már közösségi autonómiaként élhetjük meg.

Mások legyőzése és leverése helyett dialogikus térbe lépve tudunk közösségi munkát elkezdeni. Társas Teremtő Dialógusok Terében.

Jelentős változás van kialakulóban: nem a tartalomra vonatkozó tanácsokat és tuti megoldásokat adunk egymásnak a jövőben. A kis köreinkben, a közösségeinkben egyik feladatunk az, hogy a lehető legtermékenyebb tereket tudjunk megteremteni biztonsággal és bizalommal. Az értelmes élet közösségi szinten való megélését. Ha képesek vagyunk ezeket a tereket úgy létre hozni, hogy az ott lévő emberek aktív, szerves tagként élhetik meg magukat benne, akkor az eredmény meg fog születni.

Ahol csak lehet, konferenciák helyett olyan találkozások kellenek, ahol az emberek egymás fele fordulnak, a gondolataik szálait egymásba szövik. Ehhez aktivitás kell, nem passzív hallgatás.

Lehetőségeket, alkalmakat kell találni a dialógusokra, beszélgetésekre, oly módon, hogy ezekben a terekben az emberek érezzék, hogy ők számítanak, hogy fontosak. Akkor kilépnek a passzivitásból és a folyamatok cselekvő részeivé válnak.

A kvantumfizika is alátámasztja, hogy nem eleve elrendelt valóság az, amit élünk, hanem együtt hozzuk létre ezt a valóságot. Ez hihetetlen lehetőségeket szabadít fel. Felébreszti a felelősséget és megmutatja az alkotás lehetőségét. Ezt a kollektív mezőből kaphatjuk meg. Ha sikerül közösen megragadnunk, akkor a közösség egy konvergáló, egymás felé forduló erőtérbe lép be és nem szóródik szét. Közösen kiérlelt irányok mentén tudunk haladni. Ez a dialogikus teremtő módszerek  jövőteremtő képessége.  Figyelni kell egymásra, teret adni egymásnak gondolatok, szavak, cselekedetek kibontakozásához.

A közösségünknek, amelynek rengeteg gyakorlati teendője van, ez az útmutatás konkrét irányt jelöl: a feladatainkat közösen kell meghatározni, és közösen kell megoldani.

Részfeladatokat ketten-hárman, nagyobb feladatot többen és a legnagyobbat, a társadalom átalakítását  mindannyian.

Találjunk egymásra! Akkor két ember között valami kitárul és ez alkot bennünk egy társtudatot.  Társakká válunk és ha sokan vagyunk, akkor társadalommá. Ez egy szerves folyamat és a következő évszázadok erről a kollektív tanulásról fognak szólni. Az emberek alkotó, jövőteremtő folyamatba jutnak és nem elszenvedői annak a jövőnek, amit mások gondolnak ki számukra.

Az információt különböztessük meg a tudástól. A tudás az valamire képesít. Képessé válunk magunk teremteni a jövőnket és megtalálni a helyes megoldást. A dialogikus megközelítés nem a vitáról szól. Mindannyian el tudjuk engedni a vélt bizonyosságainkat, egy üres teret hozunk létre,  és megnézzük, hogy ebben mi jelenik meg. Ez a jövőteremtés egy eszköze. Mások elleni küzdelem nélkül van esélyünk arra, hogy egy sokkal harmonikusabb társadalmi mintázatot szőjünk. Ez a jövőnk.

 

2+
Posted in TT videók

További bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük