Menü Bezárás

Hol tartok most a Világmindenséggel – Hetedik gondolat

Átjárók és határmezsgyék az anyagi és nem anyagi világ között

Eddigi ismereteim és tapasztalataim alapján úgy tekintek az Univerzumra, mint egymásba skatulyázott világok végtelen sorozatára. A Teremtő Matrjoska-babáinak talán a legkisebbjében ücsörgünk, és hihetetlen – de nem lehetetlen – feladatra vállalkozunk akkor, amikor megcélozzuk a következő világot, hogy szellemileg belé hatoljunk. Úgy hiszem, a gondolat és a gondolkodás újfajta tanulmányozása az, ami ezen az úton előre visz. A parapszichológia vagy pszi-kutatás „burzsoá áltudományaJ”[1].

A gondolatátvitellel végzett sikeres kísérletek arra utalnak, hogy emberi elmék között ismeretlen, végtelen sebességű és eddig azonosítatlan vivőközegű információcsatolódás jöhet létre. Számtalan olyan esetet dokumentáltak, amelyek arra mutatnak, hogy az tudat képes függetlenítenie magát a testtől és pl. más helyeken történő események észlelésével, auralátással, testelhagyással, halál közeli élmények segítségével a szokásos érzékszervi megtapasztaláson túli észleletekhez[2] juthat. Ugyancsak dokumentált esetek tömegei erősítik meg a reinkarnálódás jelenségét, a materializációt, a levitációt, a telekinézist, és sok más – jelenlegi tudományos ismereteinkkel nem magyarázható, de minden kétséget kizáróan létező – jelenséget. Ebbe a kategóriába tartoznak megítélésem szerint a különböző – ugyancsak jól dokumentált – egyházi csodák, és az UFO-jelenségek is.

Az érdeklődő laikus ezen a területen még inkább magára hagyott, mint a valóság egyéb területén; sem a tudomány, sem a politika képviselői nem akarnak, és nem mernek ezekben a kérdésekben állást foglalni, akár csak a tisztázás érdekében sem.

A klasszikus tudományok művelői számára ez a terület „tisztátalan”, „tudománytalan” és „alsóbbrendű”. Az axiomatikus-empirikus tudományosság nem szívesen ismeri el, ha valamilyen jelenséget nem tud felfűzni egy egyértelmű, reprodukálható oksági láncra, vagy legalábbis ha nem tud a jelenség vonatkozásában fontosnak ítélt tényezők között elég erős korrelációt kimutatni. Pedig Kurt Gödel osztrák matematikus 1931-ben publikált nevezetes „nem teljességi” tételében már rámutatott, hogy egyetlen formális-axiomatikus rendszer sem képes arra, hogy maradéktalanul, minden eldöntendő kérdésre válaszoljon. Eszerint tehát eleve lehetetlen minden állítás igazságát levezetéssel megállapítani, azaz a formális rendszerek inkompetensek az összes kijelentés igazságának eldöntése dolgában. Ebből következően, ha az anyagi világot egyetlen formális-axiomatikus meta-rendszernek tekintjük, elméletileg sem garantált, hogy az objektumok és a jelenségek közötti oksági kapcsolatokkal minden jelenség levezethető[3].

A politikum pedig azért nem kíván nyilvánosságot adni a témának, mert a történelem folyamán számtalanszor megpróbálták ezeknek az eszközöknek az alkalmazását mind a „békés” politikai harcokban, mind a nyílt háborúkban. (Hitler, a KGB és a CIA dokumentáltan, külön spirituális harci egységeket szervezett és alkalmazott.) És napjainkat illetően se legyenek illúzióink.

Végül, hamarosan, befejezésképpen – A nem anyagi világ megközelítéséről írok.

Grafjódi László

[1] Fiatalabbak számára: A XX. század 50-es, 60-as éveiben a Szovjetunió és a szocialista országok vezetésének hivatalos álláspontja szerint a kibernetika – később a szociológia – un. „burzsoá áltudományok” voltak, nagyjából az istenhittel, általában a vallással és az egyházakkal egy szinten, amelyek mind az „öntudatos szocialista ember” elméjét akarták megmérgezni. A parapszichológia helyzetét – a világ tudományos közéletében – manapság ehhez hasonlónak érzem.

[2]  ESP – Extraszenzoriális Percepció, szokás hatodik érzéknek is nevezni.

[3] Ez azonban nem jelenti a „nem anyagi” világ szükségszerű létét, csupán felveti az okokkal nem magyarázható jelenségek jogosságát (pl. a szinkronicitás).

 

 

0
Posted in Blogok

További bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük