Menü Bezárás

Hol tartok most a Világmindenséggel – Második gondolat

A gondviselésről

Jóindulatú-e a Teremtő? Törődik-e a világgal, az abban létrejött teremtményekkel egyedi szinten? Azaz létezik-e valamilyen gondviselés? Vagy inkább a deisták sejtése igaz: „Isten megalkotta a világot annak szereplőivel és az azokat mozgató törvényekkel együtt, majd magára hagyta őket, hogy boldoguljanak.” Bár nagyon szeretnénk hinni – többek közt ezért a „happy end”-es mesék, később általában a „jól végződő” történetek, könyvek, filmek iránti vonzalmunk – a világegyetem nem a mi személyes, egyéni szórakoztatásunkra lett kitalálva. Végigtekintve a természetben az állati és növényi fajok és egyedek között a fennmaradásért és túlélésért folyó ádáz harcon, látnunk kell, hogy sem a győzelem, sem a bukás nem biztos senki és semmi számára. Az egyik legnagyobb ösztönzőnk – emberlétünk kezdete óta mindmáig – éppen ez a bizonytalan esélyeinkből adódó, adrenalinos, hazárd kíváncsiság. (Milyen jótékony intézmény a jövő megismerhetetlensége! Miközben – hihetetlen könnyelműséggel – általában vágyni szoktunk rá, mennyire jó, hogy elérhetetlen! Ne a lottóhúzás előtti pillanatokba, hanem az orvos által két hetet „kapott” halálos beteg helyzetébe gondoljunk bele. Milyen iszonyatosan sivár lenne a mindent tudó sors a remény biztatása nélkül!)

Az is valószínű, hogy a Mindenség nem egyszerre lett „kitalálva”, hanem fokozatos valósul meg. Így aztán mind a teremtéspártiaknak, mind a darwinistáknak egyszerre van igazuk, és egyszerre nincs. Mert az igazság itt sem a „vagy-vagy”, hanem az „és”.

A gondviselés ügyében a keresztény egyházak álláspontját egyébként roppantul leegyszerűsítőnek és antropomorfnak érzem: lényegében „minden bennünket ért JÓ-ért a tökéleteset alkotó Teremtő, minden bennünket ért ROSSZ-ért az isteni rendeltetésünkkel dacoló saját szabad akaratunk a felelős”. Ebben a kérdésben a katolikus egyház az „eredendő bűnnel megvert” ember bűntudatát gerjeszti tovább, míg a reformáció az „eleve elrendelés” intézményének bevezetésével jótékony – egyébként az iszlám „insallah”-hal („legyen Isten akarata szerint”) is rokon – kibúvót ad a személyes felelősség alól.

De vajon létezik-e valamilyen elvont definíció a jóra és a rosszra, vagy ezek valójában viszonylagos kategóriák?

Rövidesen folytatom a harmadik gondolattal – A Jóról és a Rosszról

Grafjódi László

 

 

 

2+
Posted in Blogok

További bejegyzések

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük