Menü Bezárás

Hol tartok most a Világmindenséggel – Ötödik gondolat

Az emberi kommunikációról

Az emberi kommunikáció – egyszerűen fogalmazva, de a fogalmat nem szokásos jelentéstartalmával használva – gondolatátvitel. Valaki közvetlenül, személyesen vagy térben és időben elcsúsztatott; közvetett formában – pl. írásban, rádió, film vagy tv-felvétellel – közli a gondolatait valaki mással. Ebből a célból – képek mellett – többnyire a beszélt nyelvet használjuk, amely gondolati-információs kódrendszer. A közlő nyelvi egységekké fogalmazza gondolatait, míg a befogadó személy dekódolja azokat, előállítva a sajátjait. Minthogy a kommunikációnak ebben az egyszerű esetében is legalább kétszer lépünk át az anyagi és a nem anyagi (első és második) világ határán, nyilvánvaló torzulásokkal kell számolnunk: a befogadóban – az eltérő kulturális előzmények, eltérő asszociációkészlet, eltérő értelmezési keretrendszerek, eltérő pillanatnyi mentális állapot, figyelmi szint, személyes azonosulási készség, stb. folytan – a közlőétől szükségképpen különböző gondolatok fognak megjelenni

A társadalmi érintkezésben ezt a tökéletlenséget számtalan tanult és ösztönös eszközzel próbálhatjuk kiküszöbölni – szabatos fogalmazással, speciális szakmai nyelvkészlettel, metakommunikációs jelzések ösztönös és tudatos használatával, stb. – azonban világosan kell látni, hogy az azonosan-gondolás, legalábbis az anyagi világban lehetetlen. (Jó példa erre az a klasszikus kísérlet, amelyben a több, sorban álló résztvevő első tagja egy írásban rögzített üzenetet súg a másodiknak, az a megértett szöveget továbbsúgja a harmadiknak, és így tovább, míg a legutolsó hangosan elmondja, mi is volt az üzenet. Általában élénk nevetéssel jár, amikor ezt összehasonlítják az eredeti szöveggel.

Mindezt abból a szempontból is érdemes végiggondolni, hogy a gondolatok – torzult formáiknak a másokban közvetlenül hagyott emléknyomain túl – gyakran tárgyiasulnak, tárolódnak írásban és elektronikus eszközökön, és ettől kezdve az emberek anyagi és nem anyagi világbeli közösségeinek, a társadalomnak a világában önálló életet kezdenek élni. Az emberi kommunikáció során elsajátított tudattartalmakra, gondolat-rendszereinkre épül az egész közösségi létünk:

  • a mindennapi gyakorlati tevékenységeink
  • társkapcsolataink
  • szakmai tevékenységünk, munkavégzésünk
  • hitünk, vallásunk, politikai meggyőződésünk, stb.

Érdemes belegondolni, hogy az olyan materiális képződményeket, mint az állam jogrendszere, gazdasági- és pénzrendszere, erőszakszervezetei, vagy az egyházak, lényegében csak bizonyos – önkéntes vagy kikényszerített – közmegegyezés, azaz közös gondolatrendszerek, hitek tartják fenn:

  • hit a viselkedési szabályok mindenkire való kötelezőségében
  • félelem a normaszegéstől, a mentális vagy fizikai büntetéstől
  • az állami, munkahelyi, iskolai stb. elöljárók rendelkezéseibe vetett bizalom
  • a valahová tartozás, az elismerés vágya
  • hit abban, hogy a pénznek nevezett érmék és színes papírdarabok, valamint a bankszámláinkon megjelenő számsorok a valóságnak megfelelően fejezik ki az általunk tett hivatalos erőfeszítéseink (munkánk), és az elfogyasztott javak és szolgáltatások értékét.

Jól példázzák e közös hitek törékenységét a történelem lázadásai, forradalmai, háborúi. Az ember – saját kiszolgáltatottságának csökkentésére és kíváncsiságának kielégítésére – történelmi idők óta készít közös életéről feljegyzéseket, amelyeket a mindenkori jelenben és a mindenkori utókorban is többféle célból és módon elemeztek és feldolgoztak. A történészek a múlt indítékait próbálják megérteni, a szociológusok és politológusok a jelent és jövőt kívánják megjósolni az események cserepeinek összeillesztése révén. Legjobb szándékuk és tehetségük ellenére is a történelemtudomány, a szociológia és a politológia döntően retrospektív, azaz visszamenőleges hatályú, mivel a felismert és azonosított hasonlóságokat, összefüggéseket, tendenciákat, függvénygörbéket minduntalan a közös lét szingularitásai – pillanatnyi, előre megjósolhatatlan (vagy legalábbis megjósolhatatlan időpontban bekövetkező) drasztikus változásai – szakítják meg.

– o –

Rövidesen folytatom az hatodik gondolattal – A kommunikáció egyéb formáiról

A nem emberi kommunikációs jelenségek két nagy csoportja: a gépi kommunikáció és mesterséges intelligencia, valamint a nem emberi élőlények kommunikációja…

Grafjódi László

0
Posted in Blogok

További bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük