Menü Bezárás

Közösségi pénz – LETS: helyi cserekereskedelmi rendszer

Közösségi pénz – LETS: helyi cserekereskedelmi rendszer 

A leggyakrabban alkalmazott közösségi pénz a LETS ( local exchange trading system) magyarul a helyi cserekereskedelmi rendszer.

A LETSystemet az 1980-as években hozták létre a -valaha jómódú, halászok által lakott – kanadai Vancouverben. A helyi közösségre akkoriban rossz idők jártak: a munkanélküliség tartósan 40% körül volt annak ellenére, hogy nagy mennyiségű, képzett munkaerő állt rendelkezésre és a helybeliek részéről folyamatos volt a kereslet különféle árucikkek és szolgáltatások iránt. A LETSystemet azért hozták létre, hogy ösztönözzék az áruk és szolgáltatások helyi cserekereskedelmét. Az alapító, Michael Linton rájött, hogy a hiányzó láncszem a pénz, ha nincs pénz, kereskedelem sincs. Így fogalmaz:

„A hagyományos értelemben vett pénzzel az a legnagyobb baj, hogy a legtöbb embernek egyszerűen alig van. Úgy alakították ki, hogy kevés legyen belőle. Mivel a hagyományos pénz kívülről jön a helyi közösségekbe, nem képes az adott közösség szükségleteinek megfelelően működni.”

A LETS-rendszerben a csereügyletek során vagy csak LETS-pénzt, vagy a LETS pénzt és a nemzeti valutát együtt használják. Egy kertész vagy autószerelő az elvégzett szolgáltatások ellenértékét kérheti LETS pénzben, vagy egy részét a nemzeti valutában, a többit LETS-ben. A LETS csereügyletek során felhasznált anyagokért – például a műtrágyáért vagy az autóalkatrészért – általában a nemzeti valutában fizetnek, (nálunk ez a Forint), az elvégzett szolgáltatásért pedig LETS-ben.

A LETS egy kölcsönös hitelrendszer, ahol az adott csereügyletben használt pénz akkor jön létre, amikor a tranzakció megtörténik. Ekkor a szolgáltatást elvégző személy számláján a csere értékét jóváírják, a megbízó számláját pedig megterhelik. Az egyenleg akkor pozitív, ha az adott személy több szolgáltatást nyújtott, mint amennyit igénybe vett, és akkor negatív, ha éppen az ellenkezője történt: többet fogadott el, mint amennyit adott.

Ez a rendszer tehát önmaga szabályozza a forgalomba lévő LETS mennyiségét, ami mindig éppen annyi, amennyire a közösségnek szüksége van. Más kölcsönös hitelrendszerekhez hasonlóan a LETS is azt teszi lehetővé, hogy minden résztvevő a számára rendelkezésre álló erőforrások felhasználásával jusson hozzá árukhoz vagy szolgáltatásokhoz. Ezáltal megszűnik az probléma, amit a nemzeti valuta rendszerszinten fenntartott hiánya idéz elő.

A hagyományos pénzzel ellentétben nem baj, ha valakinek negatív a LETS egyenlege; csak azt jelzi, hogy az adott személy több árut és szolgáltatást vett igénybe a többi tagtól, mint amennyit tőle vettek. Ezért aztán azokat, akiknek negatív az egyenlegük megkérik, hogy árut vagy szolgáltatást ajánljanak fel cserébe és így járuljanak hozzá a közösség vagyonához. Néhány LETS program, a visszaélések elkerülése végett, meghatározza a negatív egyenleg felső értékét, bár a résztvevők általában tisztában vannak azzal, hogy az adósságot vissza kell fizetni.

Mivel az egyenlegek nyilvánosak, könnyű azonosítani azokat a LETS-használókat, akik nem hajlandók, vagy nem tudják visszafizetni az az adósságaikat – szolgáltatások nyújtásával vagy árucikkek felajánlásával – és így meg lehet tőlük tagadni a további részvételt. Átláthatósága miatt a rendszer könnyen ellenőrizhető, ami erősíti a résztvevők közötti bizalmat. A folyamat ettől lesz önszabályozó.

A LETS-nek a hagyományos értelemben vett pénzzel szemben az óriási előnye az, hogy eladásra egyébként nem használt képességek és szolgáltatások felhasználását ösztönzi: főzhetünk másoknak, sofőrködhetünk, honlapot készíthetünk, kerti munkát végezhetünk stb.

A LETS-rendszert népszerűsítő The LETSaholic TWIST című könyvében James Taris így ír erről:

Mivel kevés volt a bevételem, csak a legszükségesebbeket tudtam megvenni. Minden más luxusnak számított. A LETS azonban mindent megváltoztatott. Eleinte füvet nyírtam, szemetet szedtem és szobákat festettem. Később névjegykártyákat, prospektusokat és hírleveleket terveztem. Ezekért cserébe valaki megmasszírozott, zongorázni tanított, vagy számítástechnikai segítséget nyújtott, de olyan is volt, akitől szoftvert kaptam, vagy a honlapom szerkesztésében segített. Egyikhez sem jutottam volna hozzá, ha készpénzzel kellett volna fizetnem. Mindezeket a LETS-nek köszönhetem.”

Általában egy LETS-egység értéke megegyezik a közösség által használt nemzeti valuta egy egységével. Egy helyi LETS kereskedelmi rendszer létrehozása meglehetősen egyszerű folyamat. A következőkre van szükség: először a résztvevők megállapodást kell kössenek, hogy a LETS-pénzt fognak használni, azután létre kell hozni egy, a használók által hozzáférhető, átlátható elszámolási rendszert, valamint egy tagnyilvántartást, ami felsorolja a felajánlott, illetve igénybe venni kívánt szolgáltatásokat és azok LETS-ben kifejezett árát.

Ma világszerte sok helyen működnek LETS rendszerek. Ausztráliában becslések szerint több, mint 200 különböző létezik. Angliában több, mint 300-ról tudunk. A következő országokban működnek LETS rendszerek: Argentína, Ausztria, Belgium, Brazília, Kanada, Chile, Kolumbia, El-Salvador, Finnország, Franciaország, Németország, Magyarország, India, Indonézia, Írország, Izrael, Japán, Új Zéland, Nigéria, Norvégia, Lengyelország, Dél Afrika, Svájc, Thaiföld, USA

Csak rajtunk múlik, hogy ezeket a lehetőségeket hogyan fordítjuk saját életünk jobbítására és boldogítására

forrás: Bernard Lietaer&Stephen Belgin Új pénz egy új világnak

0
Posted in Hírfolyam, Tagjainktól / Jegyzetek, írások

További bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük