Menü Bezárás

Mi az a háttérhatalom és milyen jövőt szán nekünk? 3. rész

Történelempolitikai iránytűnk 

A világtörténelem arra a pontra jutott, hogy a háttérhatalom ki akarja venni az emberiség kezéből a választás jogát az életét-jövőjét érintő alapvető kérdésekben. E céllal alaposan előkészített, ezért ármenetileg kivédhetetlen világméretű szellemi, politikai, gazdasági, jogi, faji, szexuális, azaz össztársadalmi zűrzavart idézett elő. A nemzetállamok kormányai, civil társadalmai nem voltak erre felkészülve. Nem védtelenek, de nagy részük zavarba került, érdekeit, értékeit ésszerűtlenül kezeli. Nem tudja, mit akar valójában elérni a látszólag uralmi helyzetbe jutott pénzvilági háttérhatalom a népvándoroltatással? Miért kell a muszlim népeket eltávolítani a hazájukból, ahelyett, hogy morzsányit áldozva a profitból, segítenék őket ott helyben? Miért nem fogja fel a tapasztalt európai diplomácia és politika, hogy a mesterségesen okozott migránsválság természete miatt a betolakodók erőszakolt szétosztásával e válság nem megoldódik, hanem a békés megoldhatatlanság irányába mélyül el? Mi a pénzvilág célja Európa tönkretételével, ahol nyereséges bankjai, gyárai működnek? Kik és miért zsidósították el, most meg miért muszlimosítják el Göthe, Wagner Németországát? Miért nem engedik, hogy Shakespeare, Cromwell Angliája a saját útját járja? Miért vált Magyarország a céltáblájukká? Mindezt miért kíséri faji terrorizmus, keresztényellenesség, szexuális ellenforradalom? Miért nem szent többé az emberért, nemzetért, országért érzett felelősség? S miért folyhat mindez felfoghatatlan erővel, megmagyarázhatatlan sikerrel, s lépi át a józanész határát? Miért forgatják ki eredeti jelentéséből a legköznapibb fogalmakat is, adnak neki más tartalmat, vagy fordítják a visszájára, amivel szellemi zavart keltenek? Mindeközben elvesznek az örök emberi értékek és érdekek. Hiszen Nyugat-Európában ma már nemcsak elvárás az álhumanizmus, a migránssimogató bugyutaság, a szivárványszínű téboly, hanem büntetik is, ha valaki nőnek nevezi a nőt, aki minden tekintetben nő, de úgy elámították, hogy nem tartja magát annak, ezért feljelentést tesz, ha valaki nőnek nevezi, s a bíróságok engedelmesen elítélik az illetőt. Láthatatlan hálózat igyekszik megakadályozni Ausztriától Macedónián és Szírián át Brazíliáig, hogy a népek a saját uraik maradjanak. De a természetes és a nemzeti vívja világraszóló harcát a természetellenessel és a nemzetidegennel. 

A politikai irodalom, a tárgyilagosságra törekvő tv-vitaműsorok nem tudnak mélyreható magyarázatot nyújtani, ezért mindezt őrültségnek minősítik, vagy kifigurázzák. Ebben igazuk is van, de a közembert az érdekli, mi mindennek az oka, indítéka, célja. Betájolódásunkhoz mélyebbre kell ásni, mert nemcsak több a kérdés, mint a válasz, hanem nincs is válasz. Habár egyvalamit logikus feltételezni: nagy-nagy eltitkolt érdekek, tervek húzódnak meg mindezek mögött. Nézzük, az elemzők mégis milyen okokat szoktak emlegetni.

– A háttérhatalom társadalommérnöki istenjátszó elképzelése a neki engedelmes euro-ázsiai-negroid faj, az új ember (homo sorosensus), vagy zombik kinevelésére. Nem meggyőző érv. A keveredéshez nem kellene embertelen, költséges népvándoroltatás, hiszen ha alacsony ütemben is, de folyik. Viszont a népvándorlás szintű keveredés véres tragédiákba torkolló faji, vallási, társadalmi ellentéteket szül, amivel éppen a keveredést akadályozza. 

– A háttérhatalom ügynökei álnokul állítják azt is, a népvándoroltatás azért szükséges hogy megelőzzék a háborúkat, amelyeket a nacionalizmus okoz (nem a kielégíthetetlenül profitéhes tőke), ezért a nemzetállamok megszüntetendők. 

– Cél a szavazatnyerés (hihetetlen, de a betolakodók tényleg szavazati jogot kapnak), de pénzével, hatalmi pozícióival, a tömegtájékoztatási eszközök uralásával el tudná érni választási céljait is.

– Munkaerőhiány pótlása. Nevetséges, hiszen elenyésző részük alkalmazható. Ugyanakkor Nyugat-Európa egyes országaiban (Spanyolország, Portugália, de más országokban is, nem is beszélve a kelet-európaiakról) kvalifikált, közel azonos kultúrájú, sokkal könnyebben beilleszkedő és termelőképes munkanélkülit fogadhatna.

– Mesterkedésének a túlnépesedéshez sincs köze, hiszen, egyrészt, az európai lakosság önmagától csökken, másrészt éppen a legszaporodóbb fajtát importálják, amivel éppen a túlnépesedést növelik.

– A túljátszott klímaválság sem magyarázat, hiszen nem ilyen probléma által sújtott országokból érkeznek. A háttérhatalom csak úgy tesz, mintha az emberiség érdekében a globális ökológia érdekelné, holott csak a nyereségelvű világgazdaságot menti. Globálisan inkább környezetrombolást folytat, és készül a háborúkra az egyre fogyatkozó természeti forrásokért, az olajért, a vízért. 

– Azt állítják, globálisan gondolkodnak, s globálisan is kell cselekedniük. Olyannyira, hogy tervek készülnek a világelit másik bolygóra települése érdekében, ha itt veszélybe kerülne.

Nem állítható, hogy a hasonló felvetésben ne lenne valós elem, ám a miértjeinkre együtt sem adnak választ. Abban azonban nincs kétely, hogy a mély állam, és a háttérhatalom ténykedésének teljes tartalma jog- és alkotmányellenes, egyben emberiségellenes. A világ már látja, korlátlan pénzük birtokában korlátlan az erkölcstelenségük. Gátlástalan, fondorlatos összehangolt globális módszerekkel képesek elérni, hogy napról napra egyre kevésbé tudjunk beleszólni a politikába, de még a saját életünkbe is. Ezek az erők régebben is megvoltak; titokban szervezkedtek, időnként kísérletként bedobtak bizonyos gondolatokat, de most színre léptek, globális támadással akarják megvalósítani téveszméiket. Céljuk érdekében a végletekig felpörgetik a bürokráciát, gépesítést, on-line ügyintézést, elszemélytelenítenek mindent, hogy gyengítsék, kiforgassák sarkaiból a hagyományos éltető közösségi emberi kapcsolatokat. 

Akaratlanul is megkönnyítjük a dolgukat, mivel általában ösztönszerűen, meggondolatlanul hajlamosak vagyunk a csalogató kényelmesebb eljárásra, így burkoltan nevelhetnek bennünket konzumidiotizmusra. Fel sem figyelünk rá, de az ellenkezőjébe átcsapó kényelmi szolgáltatásaikkal egyre kiszolgáltatottabbakká tesznek bennünket, megingatják hosszú idő óta bevett eljárásainkat, alattomosan átírják életrendünket. Még azt is elhitethetik, hogy önként alakítjuk át az emberi szervezet által megszokott normális ütemű életvitelünket a villámgyors, s egyre idegesítőbb elidegenítő és eltájoló okostelefonos on-line virtuális életre. Az általuk lefizetett ugyanerre ösztönző tömegtájékoztatás mára a világ majdnem valamennyi országában szellembénító álhíreket és hazugságokat tálaló hatalmi ágazattá nőtte ki magát. S a politika, ahelyett, hogy tényszerű tájékoztatást követelne tőle, célzott, manipulált híreket, szenzációhajhászó szórakoztatást ír elő neki; el kell hallgatnia fontos híreket, fel kell nagyítania lényegteleneket, ha nincs, ki kell ötlenie bulvár híreket, ködösítenie kell. Ez már a valóságtól tudatosan elszakított virtuális tömegfélrevezetés. Jeleit nálunk is bőven láthatjuk, s érthetetlenül szemléljük, hogy akárcsak a múlt rendszerben, továbbra is a legvirtuálisabban teljesítő szereplőik (azaz a nemzetidegen és elferdült érdekeket hirdetők) kapják az anyagi, politikai, sőt rendőrségi támogatást, s a mindez ellen tiltakozókat hallgattatják el. Holott a kormányzati szerveknek nem az ellenfeleik, a nemzetidegenek hírközlő eszközeit kellene pénzelni, folytatva a múlt rendszer „aczélos” gyakorlatát (amire pedig Szakács Árpád „Kinek a kulturális diktatúrája?” című elhallgatott cikksorozata tényszerűen rámutatott), hanem a hazafias és az érted haragszom szellemében bíráló hírforrásokat; de mintha mégis inkább ez utóbbiaktól tartanának. Pedig az ésszerű, de nem pártatlan megkülönböztetés, a hatalom megtartásának alapvető követelménye.

A felnövekvő nemzedékekkel még könnyebb dolguk lesz, mivel az ő agymosásukat már az óvodában elkezdik, s a társadalmi beágyazottság, amitől már ekkor megfosztják őket, az életükben talán már soha nem lesz pótolható. Ők már a kizsákmányoló, egyre inkább szakbarbárságot követelő munkán kívül a másoktól függő önmegvalósításban élnek, pótcselekvésre valók lesznek, amíg a robotok innen is ki nem szorítják őket. Botrányos, de ma már a mesék is homoszexualitásra nevelnek, az iskola pedig, a valóságtól elrugaszkodott digitális világban élésre, erőszakra, kabalisz-tikus idegen bálványok imádására. Ezek szemfényvesztő terjesztésével elszigetelik a fiatalokat a természetes emberi érzésektől, elkorcsosítják idegrendszerüket, testüket-lelküket. Arra késztetik őket, hogy ne férfi-nő kapcsolatra törekedjenek, hanem a genderizmus szellemében a szaporodás megelőzésére azonos neműekkel létesítsenek szexuális kapcsolatot. Ne szüljenek gyerekeket, mert környezetszennyező gázt termelnek. Sőt Magnus Söderlund, svéd „tudós”, egyelőre csak a halottainkkal kapcsolatban, de javasolja a kannibalizmus bevezetését, mint a túlnépesedés és a klímakatasztrófa elkerülésének kihasználatlanul hagyott módszerét. 

A háttérhatalom ügynökei tehát szexuális elferdülést, kannibalizmust ajánlanak. A közéletben pedig, ami nem holokauszt, vagy esetleg gulág és terrorizmus, illetve nem kapcsolódik ezekhez, az ma ellenjavallt, legyen szó politikáról, történelemről, erkölcsről, bármiről. A második világháborúról szólva, kockázatos is hangoztatni, hogy más népeknek, németeknek, oroszoknak nagyobb áldozatokat kellett hozniuk, nagyobb szenvedéseknek voltak kitéve, mint a zsidók. Ám ők legalább harcoltak, vagy ellenálltak, míg a zsidók nem védekeztek, de utólag hetedíziglen igyekeznek bosszút állni azokon, akiknek elődjei nem áldozták életüket a megmentésükre. S ha nem hamisítod meg a történelmet úgy, ahogy elvárják, azonnal antiszemita leszel. Aki nem így gondolkodik, az fasiszta, nacionalista, populista, vagy antiszemita, ezért elszigetelendő. Egyelőre! Később a lázadók, a hazafiak átnevelő, vagy megsemmisítő táborokba kerülnek. Az amerikai FEMA több mint 900 megsemmisítőnek nevezett táborral rendelkezik; kialakulóban van az emberirtási ipar. Senki nem cáfolja. Közszájon forog, a sajtó is kommentálta, hogy Rákospalotán is épült már ilyen. Megállni sem szabad előtte, s még csak nem is magyar, hanem az In-Kal izraeli biztonsági cég védi, amely Gyurcsány idejében lelepleződött, s azóta „illegalitásba vonult”. A szemünk előtt készül a jövőnk?

E történelmi szakaszban lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy az emberiség vívmányainak terjesztésével kezdetben pozitív szerepet játszó globalizáció gyakorlatilag egyre inkább amerikanizálódást jelent. Mivel azonban az USA elválaszthatatlan Izraeltől, itt is az amerikai-izraeli háttérhatalomba ütközünk, annak ellenére, hogy jelenleg hivatalosan mindketten nemzetállamnak tartják magukat. Tagadhatatlanul vannak ilyen törekvéseik, ezért nem azonosíthatóak teljes mértékben a háttérhatalommal, de ugyancsak tagadhatatlan, hogy a bázisát képezik. Óriási pénzügyi eszközökkel, kiképzett ügynökökkel, álcivil szervezetek titkon létrehozott világhálózatának segítségével kimódolt ellenkultúrát (kulturálatlanságot) terjesztenek. Harcolnak az emberi eszményeket magáévá tevő civilizáció, jogrendszer, demokrácia ellen. Kiüresítik, üldözendővé teszik a hagyományos családot, házasságot, eltorzítják a nő és a férfi társadalmi-biológiai szerepét. A hagyományos társadalmi rend megbontása egyre több országban sikeresnek tűnik, legalábbis átmenetileg, hiszen logikus feltételezni, hogy az elsöprő többségben lévő egészséges társadalmi erők lerázzák magukról e természetellenes torzulásokat. Befejezésül mondjunk ki a nagy igazságot. A háttérhatalmiak nekünk az itt körvonalazott jövőt szánják, de önmaguknak egészen más, még fényesebb, kényelmesebb jövőt képzelnek el, ismeretlen céljaik vannak, s rajtunk átgázolva, ha kell bennünket eltiporva, ezeket akarják megvalósítani. S ha hagyjuk, meg is teszik. 

A világesemények és a hazai fejleményeinek elemzéséből megdöbbentő következtetést kell levonnunk: a történelem sajátos szakaszában élünk, amikor az emberiség sorsát nem nevesített rejtőzködő világpolitikai szereplők dönthetik el, akiket senki nem választott meg semmilyen posztra, senkitől semmilyen megbízást nem kaptak arra, amit hatalmaskodóan tesznek a világgal.

A fenyegető jövő ellenére sem vagyunk esélytelenek; egyénileg sem kilátástalan a sorsa senkinek sem. Mindenekelőtt a civil társadalomnak kell a szó legszorosabb értelmében észnél lennie, mert végzetesnek bizonyulható csábításokkal, fenyegetésekkel, álcivil ellenmozgalmakkal kell szembenéznie. A végtelen információ és tudásáradatban célirányos kereséssel fellelhetők értelmes meglátások, iránymutató elemzések, ajánlások. Tudnunk kell válogatni, főleg a dolgok mögé látni, az összefüggéseket felfedezni, hogy ne essünk csapdába. Ne üljünk fel a tetszetős, önmagát kellető politikai korrektségnek és egyéb hamis jelszavaknak, az önmagukat húsevő virágként kellető, tőlünk idegen ételt és szellemet terjesztő gonosz szándékú gépezeteiknek, mint Hollywood, Facebook, You Tube, Twitter, Coca-Cola, MacDonald. E szűrést kevés országban segítik elő hivatalosan, ezért mindenkinek magának kell elvégeznie. 

Számunkra a magyar megmaradás, a kárpát-medencei magyar anyaország magyarnak, a lehető legtisztábban magyarnak megtartása a történelmi feladat; mindent ennek kell alárendelni. Ezek tudatában a kormány által folytatott erősödni, szaporodni, felkészülni mindenre irányvonal helyes és támogatandó. Ám a történelmileg rég esedékes, az előző kormányok hasonló hibáiból fenyegetővé felgyülemlett magyarellenes visszahúzó nemzetidegen fejlemények felszámolása nélkül kétes a végső sikere. Az aktuálpolitikai döntések elkerülhetetlenek és sokszor sürgetők; a pillanat kényszere alatt néhány embernek kell akár kellő megalapozottság nélkül döntéseket hozni, amelyek így esetleg nem a legmegfelelőbbre sikerednek. Az utólagos módosítás pedig igencsak körülményes, mert már több tényezőtől függ. Ezért ki kell alakítanunk állandó intézményesített szervezeti keretet, amelyben sorsunkat történelempolitikai tudattal kezelhetjük. Legyen ez a nemzet tudatosan vállalat feladata, s a kormány, a választott szervek, a valódi civil szervezetek, az állampolgárok, s a külhoni magyarok összehangoltan végezzék. Ezzel érhetjük el, hogy ne úgy éljük napjainkat, ahogy az ajnározott nemzetidegenek, hazaáruló ellenzékiek és illetéktelen külföldi erők kényszerítenének bennünket, hanem ahogy nekünk jólesik. Ennek megvalósítására az egyik megfelelő induló keretnek ígérkezik a NER, amihez azonban sort kell keríteni a napi politikai harchoz szükséges nemzeti intézményesítésére, amit alulról és felülről egyidejűleg, összehangoltan, sürgősen el kell végezni.

A III. Budapesti Demográfiai Fórumon a miniszterelnök szem elől nem tévesztendő megállapítást tett: „ha Európát nem az európaiak fogják benépesíteni a jövőben, és mi ezt a tényt elfogadjuk, természetesnek vesszük, akkor tulajdonképpen hozzájárulunk egy lakosságcseréhez, hozzájárulunk ahhoz a folyamathoz, hogy az európai lakosságot kicserélik.” Mi pedig cseréljük csak ki a szövegben Európát Magyarországra, az európait magyarra és rettenjünk meg; ne titkoljuk egymás előtt, hogy e helyes meglátás sajnálatos módon érvényes a jelenlegi helyzetünkre is. Nem kevésbé, mint Európára! Nem vagyunk nemzetidegenek által kevésbé megszállt ország, mint bármelyik nyugat-európai ország, s a lakosságcserében sem vagyunk lemaradva. Ennek okán nem lehet túlértékelni annak jelentőségét, hogy e folyamat következménye kimondásra is került. Ám csak akkor válik történelmi jelentőségűvé, ha valamennyien cselekvően teszünk érte, nem csak írott malaszt marad. A lehető legkomolyabban tegyük tiltakozás tárgyává valamennyien és minél szélesebb körben, hogy ijesztő mértékűvé vált és szabadon folyik a nemzetidegenek betelepülése, hatalomhoz, javakhoz, szavazati jogokhoz juttatása. Folytatódik az immár mély államot alkotó zsidóság nyomulása, s igazságtalan, érdemtelen, törvényellenes, arcátlan, magyarokat sértő pozitív diszkriminációjuk, ami végső soron nekik is kárt okoz. Rohamosan nő a kínaiak száma, s ma már a települések nagy többségében van szükségtelen és homályos szerepet játszó kínai áruház, étterem. Szemet szúró a nyugat-európaiak, ukránok, törökök, más ázsiaiak élénkülő betelepülése. Érthetetlen, mert egyikükre sincs szükségünk, sőt mindez nem magyar, ellenkezőleg, a számarányuk növekedésével egyre inkább követelésszerűen megfogalmazódó magyarellenes érdekeket szolgál. Ez okból még érthetetlenebb miért engedélyezik az illetékesek mindezt nemcsak a megkérdezésünk (nemzeti konzultáció) nélkül, hanem kifejezett nemtetszésünk ellenére. Ha nem ismerjük fel, s nem mondjuk ki világosan és időben az itt jellemzett helyzetből parancsolóan adódó legégetőbb nemzeti feladatainkat nemcsak történelempolitikailag, aktuálpolitikailag sem állunk a helyzet magaslatán. Országos, nemzeti szinten meg kell találnunk a gyakorlati megvalósítási módját, s halaszthatatlan nemzeti feladatként kell mindenkinek – kormánynak, országgyűlésnek, pártoknak, civil szervezeteknek, állampolgároknak – kezelni e nemzetünkre veszélyes folyamat leállítását és visszafordítását. A vádoló izmusok, a szépen hangzó nemzetidegen erkölcsi intelmek ellenére nem haladhatunk azon az úton tovább, amely lenullázza a ma még meglévő történelmi lehetőségeinket. A létben maradásunk követelményeinek felül kell írniuk a legszebb szavakat és a legvadabb rágalmazásokat. Senki ne értse félre, nem a rasszizmus felé kell kimozdulnunk, hanem az ellenünk alkalmazott rasszizmussal szemben önvédelmünkért, nemzetünk létben maradásáért kell megtennünk mindent, amit e nemes feladat megkövetel. 

Nem lehet eleget, sem eléggé hangsúlyozni, s minden nemzeti érzelmű állampolgárunk legyen is tudatában, hogy óriási állandósult külföldi ellenséges és hazai nemzetidegen ellenzéki nyomás nehezedik a kormányra; felelőtlenség lenne mondvacsinált problémával nehezíteni a helyzetét. Ám ma már kényszerűen mindenkinek számolni kell azzal, hogy a kiépült nemzetidegen háttérhatalom történelempolitikai elemzés szerint távlatilag nem kisebb, még csak nem is nagyobb, hanem végzetes veszélyt jelent kormányunkra, s ezzel a magyar megmaradásra. Ez nemcsak igazolja az érted haragszom, nem ellened szellemű bírálatot, hanem lelkiismeretileg, hazaféltésből, nemzetvédelemből parancsolóvá is teszi. 

Szerencsénkre ki lehet mindezt mondani, s ez a kormánynak másik vitathatatlan érdeme. Oda is figyelünk a szavaira, de a tetteiből ítélünk, ahogy maga a kormányfő ajánlotta. Ennek szellemében a következtetésünk, irányelvünk csak ez lehet: halaszthatatlan közös nemzetmentő feladatunk, hogy a miniszterelnök által szavakba öntött helyes elvért ne csak lelkesedjünk és ismételgessük, hanem valóra váltsuk, mert, kimondani is nyomasztó, de megeshet, hogy a magyar megmaradásra az utolsó esélyünket vesztegetjük el, ha nem tesszük meg. A magyar hazafiak nem a személyes sorsunk miatt aggódnak – bár senki nem veheti zokon, ha törődnek vele – hanem, Európa drámai sorsát látva, országunk, nemzetünk jövőjét féltik. Senki nem várhatja el tőlük, hogy a napirendre került sorskérdéseinkre vonatkozó történelempolitikai tapasztalataik ismeretében szó nélkül menjenek el a fenyegető veszélyek mellett. Ennek okán nem is puszta fejtegetésnek szánják a tényszerű helyzet elemzését, hanem cselekvésre felhívásnak.

* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró

  1. Október 17., Csütörtök 13:03
http://magyarmegmaradasert.hu/kozerdeku/olvasoink-irjak/item/5340-z#comments
0
Posted in Figyelő

További bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük