Menü Bezárás

Mi az a háttérhatalom és milyen jövőt szán nekünk? 1. rész

Írta:  Sütő Gábor

M.M. szerkesztő kiemelése a tanulmányból: Nils Muiznieks, az Európa Tanács emberi jogi főbiztosa a 2009-es a soros levélben megírta: ” „Sokan közülünk azt feltételezték, hogy két évtizeden belül létre tudjuk hozni az új nyílt társadalom emberét. Ez az új ember – a homo sorosensus – hivatott felváltani a homo sovieticust, amely lassan elbomlik a történelem szemétdombján”. Hozzáteszi „a nyílt… 

(IRÁNYTŰ A HAZAI ÉS A GLOBÁLIS HÁTTÉRHATALOM BETÁJOLÁSÁHOZ)

Sokan nem látják át a saját létét is rejtegető háttérhatalom fondorlatos mesterkedéseit. Még a jól tájékozottak is nehezen igazodnak el bennük. Ám épp a globalizációnak hála, e folyamat felélénkülőben van. Mind többen képesek az összefüggések meglátásra, s merszük is van feltárására. Annak ellenére, hogy a háttérhatalom szorgos fizetett ügynökei, futtatott megmondóemberei, természetellenes hajlamú fullajtárjai a bőrükből bújnak ki, hogy elhitessék a világgal, az igyekezet kilátástalan; senki ne is törekedjen rá; éljen a mának, törődjön az egyéni önmegvalósításával, a világ meg hadd haladjon a maga útján. A szakmáját megszégyenítve ezt fújja a lakájsajtó is. Annak idején Deák Ferenc lényeglátón fogalmazott: „Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.” E képzeletbeli paragrafus manapság azonban így hangzik: Vigyázz, nehogy igazat írj! A tömegtájékoztatás vezérei és munkásai – tisztelet a szerencsére nem kevés kivételnek – ki téveszméi védelmében, ki kényszerből, de ehhez tartja magát. Még sajnálatosabb, hogy a cselédpolitikusokra is ugyanez vonatkozik. Nem tévedünk, ha azonos késztetést feltételezünk e lehangoló összhang mögött; nevezetesen az emberiséget, s az emberiességet dölyfösen semmibe vevő háttérhatalmi mesterkedést. 

Mindezt érzékelve, a közélet, a politika után érdeklődők közül is sokan inkább vonakodnak a tájékozódástól. Rosszul teszik, mert sorsszerűen parancsoló, hogy egyének, szervezetek, pártok, államok ne csak aktuálpolitikai, hanem távlati történelempolitikai tudatossággal viszonyuljanak a háttérhatalom témaköréhez, hiszen az emberiség életminősége, de lehet, hogy a léte függ tőle. A történelempolitikai tudat éppen azt követeli meg, hogy a múlt tapasztalatait, a jelen fejleményeit és a jövő céljait mindig az emberiség érdekei – esetünkben a magyar megmaradás történelmi parancsa – szempontjából értékeljük, elemezzük és döntsük el. Erre az is kényszerít bennünket, hogy a tárgyszerű elemzések, s a hazánkban szemünk előtt zajló tények cáfolhatatlanul bizonyítják, a háttérhatalom céltudatosan világuralomra törekszik a demokratikusan hatalomra került nemzeti kormányok meggyengítése, eltávolítása, vagy akár megdöntése árán is. Célja a világkormány létrehozása, az emberiség létszámának drasztikus csökkentése bármilyen eszközzel, így a társadalom-mérnökségnek nevezett új „tudomány” segítségével az engedelmes, nemzetileg elkötelezetlen, szellemileg igénytelen tömegember kinevelése. E tényekből levonandó következtetésünk – hacsak nem akarunk rabszolgasorsra jutni, élőhalottakként tengődni, avagy megsemmisítő táborban végezni – csak az lehet, hogy a háttérhatalom kezelésének problémakörét a világ sorsának, nemzeti létünknek, egyéni életünknek tudatosan a legégetőbb megoldandó napirenden tartandó kérdésévé tegyük. 

Merthogy a háttérhatalom már azzá tette. E kényszerhelyzetben parancsoló kialakítanunk a háttérhatalomra vonatkozó egyéni, nemzeti, nemzetközi álláspontunkat és eljárásunkat. A sarkalló feladat történelempolitikai értelmezéséhez, az elérhető információk alapján, vázlatosan tekintsük át a háttérhatalom legalapvetőbb fogalmait, szereplőit, törekvéseit. 

A mély állam 

A mély állam (deep state) viszonylag új kifejezés az amerikai politikai irodalomban a háttérhatalom azon megjelenési formájára, amelyet különböző államokban más-más elnevezéssel illettek. Az ismertebbek: katonai-ipari komplexum, párhuzamos állam, állam az államban, árnyékkormány, árnyékhatalom, háttérkormány, adminisztratív állam, hatalmi, vagy globális elit. Bár egyik sem fedi pontosan a nehezen meghatározható képződmény tartalmát. A mély állam fő ereje az államigazgatásba tartósan beágyazódott nem választott, hanem kinevezett minisztériumi, intézményi, pénzintézeti, hírszerzési, katonai, tömegtájékoztatási köztisztviselői kar és a pénzmágnások általában szabadkőműves kötődésű elitje. A népakarattól, kormánytól függetlenül, sőt általában velük szemben, a sajátos politikai, gazdasági, szakmai érdekei, hatalmi elképzelései szerint igyekszik befolyásolni az ország nemzetközi tevékenységét és társadalmi folyamatait. Csendben, esetenként nyíltan szabotálja a politikai vezetés működését, korlátozza mozgásterét. Történhet ez politikai és törvényhozói szervezetekben, pártokban, intézményekben, szembetűnőbben pedig a tömegtájékoztatási eszközökben. Alakzatát tekintve közigazgatási-állami természetű képződmény, tevékenysége általában az adott országra korlátozódik, de nem nemzeti, hanem, összetételére, kapcsolataira és törekvéseire nézve kozmopolita, sőt esetenként nemzetidegen jellegű. Hatalmát úgy érvényesíti, hogysajátos érdekei védelmében szembefordul a néhány évenként cserélődő legfőbb politikai vezetés által végrehajtani kívánt változtatásokkal. Kivonja magát az állami felügyelet alól. Sem a társadalom, sem a pártok nem képesek ellenőrzést gyakorolni felette, befolyásolni sem tudják, ellenkezőleg, általában a mély állam manipulálja őket. A szabadkőműves kapcsolódása ellenére többnyire nem ölti kifejezett összeesküvés formáját, de feltérképezhetetlen, s az érdekei érvényesítésében nem kevésbé összetartó. E jelenség úgy is leírható, hogy elválik egymástól a törvényes politikai vezetés és a gyakorlatilag illegálissá szerveződött elmozdíthatatlan közigazgatási államapparátus. 

A mély állam eljárása látványosan és folyamatosan megfigyelhető az USA-ban. Leköszönő beszédében már Eisenhower elnök is panaszkodott a kormányba beszüremlő láthatatlan hatalomra, amely akadályozta őt elnöki jogkörében. Több elnök is beszélt belső hatalmi csoportosulásról, amely igyekezett megkötni a kezét. Kennedy nemegyszer élesen szembe is fordult vele. Emiatt e hatalmi alakulat (egyeztetve a még inkább háttérben maradó belföldi és külföldi szövetségeseivel) meggyilkoltatta őt, s elérte, hogy az összeesküvők védelmében mintegy három emberöltőre titkosítsák a nyomozati anyagokat. A Kennedy-klán több tagja azóta is rendszeresen nem természetes halállal és idejekorán fejezi be életét. A Világkereskedelmi Központ 2001. szeptember 11-i lerombolása sem arab terroristák műve, hanem a mély államnak az Izrael-párti Chaney alelnök vezényletével, s Bush elnök tudtával elkövetett gyalázatos önprovokációja volt a közel-keleti olaj megszerzése, Izrael védelme és az általuk értelmezett demokrácia világméretű exportjának érdekében. Most pedig láthatjuk, hogy az Obama elnökségének időszakában pozíciókba került, érdekszövetségi (leginkább szabadkőműves) kötelékek alapján összetartó kimozdíthatatlan állami tisztviselők nyíltan szembehelyezkednek Trump intézkedéseivel. Steve Bannon, Trump kampányfőnöke be is jelentette, hogy Trump elnökségének egyik legfontosabb célja „az adminisztratív állam” lebontása. Addig támadták, akadályozták emiatt, hogy le kellett mondania. Legutóbb Trump és Zelinszkij ukrán elnök államtitoknak minősülő telefonbeszélgetését is a mély állam szivárogtatta ki. Nevezetesen éppen egy titkos ügynök, akinek pedig a titokvédelem alapvető feladata. Trump azonban kijelentette, ő az első amerikai elnök, akit a háttérhatalmi érdekszövetség nem képes dróton rángatni. S valóban, sok főtisztviselőt eltávolított, akik hátráltatták intézkedéseit. A harc azonban folytatódik. Hasonló akadályba ütközhet Boris Johnson angol miniszterelnök, hiszen több elődjének le kellett tennie a fegyvert az angliai mély állam előtt.

A mély állam tehát klikkesedés, érdekszövetség, maffiózó árnyékállamszerű alakulat; afféle kettőshatalom jele. Ahogy az amerikai példa is mutatja, formálisan nem lépi át nemzeti kereteket, de néha kifejezetten burkolt faji jellegű alakulat, leválthatatlan és kiváltságos. Párhuzamos hatalmi központtá növi ki magát, amit a politikai nyelvezetben a fékek és ellensúlyok olyan rendszerének nevezhetnénk, amelyet azonban – mivel, mint mély állam hivatalosan sehol nem jelenik meg, akkor sem, ha mindenhol ott van – senki nem képes módosítani, ellenőrizni. Azaz a saját ellentétévé torzul, hiszen az apparátus hivatalos rendeltetése éppen e negatív jelenségek megelőzése lenne. Erejét, tevékenységét és szereptévesztését szemlélteti, hogy az USA-ban a kongresszusi Müller-bizottság vizsgálatát összegező jelentés megállapította, nem volt orosz beavatkozás Trump elnökké választásában, ám képviselői vitatják, sőt, a közvéleményt előkészítendő, máris terjesztik, hogy az oroszok a következő elnökválasztási kampányba is be fognak avatkozni. 

Sok államban van hasonló képződmény, de Izraelben gyakorlatilag nincs. Izrael diaszpórái viszont, akkor is, ha megtévesztésül időnként egymástól eltérően beszélnek, képezik más országok (különösen az USA, és – sajnos – Magyarország és néhány más állam) mély államát, háttérhatalmát, vagy szervesen kötődnek hozzá. Világosan ez is főleg az USA-ban figyelhető meg. Olyannyira, hogy komoly elemzések felvetik, hogy az USA-t amerikaiak irányítják, vagy zsidók. Avagy kimondani sem merik a félelmetes valóságot. Csurka István kimondta helyettük: „a pénz és az anyag zöme Izrael érdekében vívott értelmetlen háborúkra pazarlódik el. Az amerikai politikát a maroknyi állam lobbija tartja a markában és ebben a nagy előbb-utóbb felemésztődik.” De néhány más országban is ez már a helyzet; nekünk sem kell sehova sem mennünk, hogy példát találjunk rá.

Mivel nyilvánvalóan nem függetlenek egymástól néhány elemzés a mély államot a nemzetközi jellegű háttérhatalom belső leképződésének, vagy államokon belüli végrehajtó szervének minősíti. (Megjelenési, működési formája országonként eltérő, nincs rá szabály. Előfordul, hogy a gazdasági hatalom független marad a politikaitól, máshol erőteljesen hatnak egymásra, egymás holdudvarai, ismét máshol akár összefonódnak, avagy a gazdasági hatalom és a változó politikai hatalom olyan helyzetbe kerül, hogy egymásra utaltságuk miatt hallgatólagos kompromisszumot kötnek). A végcéljaikat ismerve, nem lehet eleve tévesnek tartani e minősítést, akkor sem, ha tevékenységi színhelyük, összetételük és más jellemzőik alapján elkülöníthetőek. Bár kétfajtának tűnnek, összekapcsolódnak, s kétségtelenül összefüggő célokat követnek. Néha a mély államot is háttérhatalomként emlegetik. A társadalompolitikai zavar fogalmi zavarral párosul. 

A háttérhatalom 

A háttérhatalom, vagy globális elit (melynek országonkénti civil leképződéseit soft power, azaz a puha hatalom, a tömegtájékoztatásban pedig mainstream, azaz fősodor elnevezéssel illetik), ugyancsak illegális hatalmi alakzat, amelynek ügynökei a nemzetközi porondon ténykednek. Juncker EB-elnök, például, a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseivel ellentétben a háttérhatalom beépített embereként, s faltörő kosának, Soros Györgynek a támogatásával bitorolhatta éveken át a kormányfőkből álló Európai Tanács politikaformáló jogkörét, s fordulhatott szembe a nemzetállami kormányokkal. A háttérhatalom lényeges megkülönböztető eleme tehát, hogy nem egyetlen államon belüli, hanem globális jellegű képződmény, a pénzügyi magánszféra, s az általa létrehozott és pénzelt álcivil szervezetek, tömegtájékoztatási eszközök nemzetközi összeesküvése. Mindazonáltal nem hiányzik mögüle az állami szervek közvetett titkolt támogatása. A háttérhatalmat alkotó bankároknak, óriásvállalatoknak, pénzhatalomnak, kereskedelmi bankoknak, multinacionális vállalatoknak, álcivil szervezeteknek, megvásárolt politikusoknak, azaz a globalizmusnak a pénz és az információ a fő fegyvere. A pénz, amivel szinte mindent, mindenkit, akár országokat képesek megvenni, valamint az információ, amellyel uralják az érdekeiket szolgáló tömegtájékoztatást. Szűk csoport, amelynek kezében összpontosul tőke, erőforrás, ingatlan, termelés, szolgáltatás, tömegtájékoztatás. Ijesztő becslések szerint az emberiség csupán 1%-át teszik ki, de a világvagyon 90%-át birtokolják. Ez megállapíthatatlan, de elképzelhetetlen vagyonuknak köszönhetően döntési jogokkal bírnak a nemzetközi intézményekben, sőt alapvető helyi pénzügyi, politikai, kulturális, oktatási, szociális kérdésekben. 

Pusztán megközelítően körvonalazható, hogy a háttérhatalom mikor és hogyan formálódott. Az elemzések szerint a mai globális elit elődei az illuminátusok formájában már az 1700-as évektől kezdve szervezik a világkormány létrehozását. Mivel e törekvésük nem változott, a hosszú és véres történetet mellőzve, kezdjük a titkosítás alól feloldott amerikai okmányokkal, amelyek bizonyítják, hogy a titkosszolgálatuk folyamatosan tervezte a nehezen befolyásolható nemzetállamok helyett könnyebben ellenőrzés alatt tartható egyesült Európa kialakítását. Már 1949-ben megalakult a beszédes elnevezésű “Amerikai Bizottság az Egyesült Európáért” (American Committee for United Europe – ACUE) főleg bankárok, magas rangú kormánytisztviselők, jogászok részvételével, de a háttérben az irányítója W. J. Donovan (a CIA elődjének vezetője), később maga Allen Dulles, a CIA igazgatója, majd utódjai voltak. 

Donavan 1950. július 26-i emlékeztetője az egyik nyilvánosságra került legkorábbi okmány, amely a nemzetállamok ellen irányuló amerikai geopolitikai stratégia módozatait fejtegeti. Folyamatos nyomást gyakoroltak az európai politikusokra a föderális törekvések érdekében. Ez az ösztönző-finanszírozó CIA-háttér máig megmaradt. Ennek tudatában átgondoltabban, átértékelésre hajlamosan kell értelmeznünk a francia Robert Schuman sokszor helybenhagyóan idézett történelminek minősített kijelentését, miszerint „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz”. Az említett okmány értelmében ugyanis úgy ő, mint az EU ugyancsak alapító atyáinak tartott belga Paul-Henri Spaak a CIA-n keresztül Rockefeller, Ford és egyéb amerikai alapítványok pénzügyi támogatásában részesültek, hogy dolgozzanak a föderatív Európa létrehozásán. Ez magyarázza, hogy a többi alapító atyával együtt – a német Konrád Adenauer, a francia Léon Blum, az olasz De Gasperi – soha nem európai nemzetállamokról, hanem „Európáról” beszéltek, azzal enyhítve (félrevezetve), hogy ők még kereszténynek nevezték. Mivel az őket pénzelő és irányító amerikai elit célja a nemzetek feletti egységesítés volt, semmilyen társadalmi, állampolgári konföderatív kezdeményezést nem karoltak fel. Utódaik, a Lisszaboni Szerződés kidolgozását vezető francia Giscard d’Estaingtől Jean-Claude Junckerig, valamint a nyugat-európai államok vezetői már elvetették a kereszténységet. Még a saját népeikkel szemben is engedelmesen végrehajtják a globalista háttérhatalom, minden nemzettől idegen, nagyrészt faji alapon összetartó pénzügyi elit előtérbe tolt képviselőjének, Soros Györgynek az utasításait, akinek pedig jogilag semmi köze az EU-hoz, de még csak érdekelt kívülállónak sem tekinthető. (Félrevezető a beállítás, hogy Soros magánszemélyként politizál. A Rothschilokkal és a Goldschmidtekkel áll a legszorosabb kapcsolatban. Nyíltan hirdeti, pénzt csinálni erkölcsi alapon nem lehet: egy személyben zsidóként és pénzemberként játssza a háttérhatalom által rábízott szerepet.) Mivel pénzhatalmuknak köszönhetően elérték, hogy mindentől és mindenkitől függetlenek, a legkisebb lelkiismeret furdalás nélkül okoznak kárt, akár tragédiát bárkinek. Bár a politikai elemzések többsége meg sem említi, vagy csak félénken céloz rá, nem lehet kétely afelől, hogy az EU és a nyugat-európai országok többségének mai vezetői a CIA-val összefonódott pénzügyi elit kezében vannak, engedelmesen végrehajtják az időközben amerikai-izraelivé kerekedett háttérhatalmi tervet. E tervről soha meg nem kérdezték a saját népeiket, attól tartva, ami Angliával történt; népszavazáson a nép a kilépés mellett (brexit) szavazott. 

Történelempolitikai álláspontunk kialakításakor nem veszíthetünk hát szem elől két fontos körülményt. 1. Az Európai Egyesült Államok létrehozása eredetileg az amerikaiak (azaz euroidegen érdekek) álma, geopolitikai célja volt, s ma is az, függetlenül attól, hogy a nyugat-európai országokban érzékelhetőek voltak, ha nem is rokonítható, de hasonló irányú saját törekvések. Ma is azért találjuk furcsának a német, francia és más politikusok megnyilvánulásait, mert nem német, vagy francia színezetet viselnek, hanem amerikai-izraelit. 2. Izrael minden NATO-tagállam-nál fontosabb, mi több egyenrangú szövetségese az USA-nak, s a CIA és a Moszad a legszorosabban együttműködik, ahogy tették azt a Világkereskedelmi Központ toronyház-együttese elleni 2001. szeptember 11-i gyalázatos önprovokációjukkal, amelyet a sorozatos amerikai leleplezések ellenére, Európában, sajnos nálunk is, a politikusok szégyenletes módon még mindig arab terrortámadásnak neveznek. Ismerik, tudják, de nem merik kimondani az igazságot. 

A világkormány megalakítására irányuló háttérhatalmi összeesküvés részét képezi az ellenfélnek kinevezettek korrumpálása, vagy célzott likvidálása. Ez utóbbi mindenekelőtt Izrael politikájának hivatalosan bejelentett, s az oly érzékeny nyugati politikusok által képmutatóan eltűrt módszere. Az amerikaiak, illetve a franciák már elismerik, hogy a segítségükkel meggyilkolt iraki Szaddam Huszein és a líbiai Moammer Kadhafi sem azért volt útban, amivel hamisan vádolták őket, hanem mert országaik érdekében merészeltek nem dollár alapon kereskedni az olajukkal, ami gyengítette a dollárt. Ugyanerre az útra lépett a venezuelai Nicolas Maduro, akivel szemben az USA és Nyugat-Európa (Úgy tűnik, sajnos a magyar külpolitika is) a párját ritkító módon önmagát elnökké nyilvánító Juan Guaidot támogatja, akit a CIA szemelt ki e szerepre, akárcsak Porosenkót Ukrajnában, vagy Macront Franciaországban. Több mint gyanús, hogy Latin-Amerikában az elmúlt két évtized alatt sorozatban több olyan elnök halt meg, vagy betegedett meg rákban, akik kisebb-nagyobb mértékben, ideológiai beállítottságuktól függetlenül, a saját nemzeti érdekeiket próbálták követni az USA érdekeinek vak kiszolgálása helyett. 2006-ban Nestor Kirchner argentin elnök vastagbélrákot kapott, ugyanebben az évben mintegy száz elismert, de a kubai elhárítás által kivédett CIA-kísérletet követően Fidel Castrónál is gyomorrákot állapítottak meg. 2009-ben Dilma Rouseff brazil elnök, 2010-ben Fernando Lugo paraguayi elnök kapott limfómát, 2011-ben pedig Lula brazil elnök torokrákban betegedett meg. 2013-ban Hugo Chavez venezuelai elnököt rákos sejteket célba juttató fegyverrel fertőzték meg halálosan. Rafael Correa ecuadori elnöknél, Daniel Ortega nicaraguai elnöknél és Evo Morales bolív elnöknél is diagnosztizáltak rákot, akik azonban túlélték a betegséget. Nem véletlen, s az említett, sőt más országok sajtója írt is róla, hogy az akadékoskodó latin-amerikai elnökök elleni merényletekben a CIA keze volt benne. 

A nemzetközileg terjeszkedő háttérhatalom elleni harcot egyéb körülmények is nehezítik. Politikus kiszolgálóival, szolgasajtójával gúnyosan összeesküvés-gyártóknak, szélsőjobboldalinak, antiszemitának, fajgyűlölőnek, populistának neveztet és ekként elítéltet mindenkit, aki akár említeni, pláne bírálni meri. Igyekszik tiltani az összeesküvés elméleteket, az USA-ban komoly törekvés van a törvényi betiltásukra. Bár ez is mindinkább hiábavaló, mert a folyamatosan kiderülő, leleplezett világméretű és helyi összeesküvései rendre igaznak bizonyulnak, napról-napra egyre többeket győznek meg nemcsak a létezéséről, hanem az emberiség számára kártékony és veszélyes mivoltáról is. Mégis e körülmények, valamint megtévesztő és álcázott akciói miatt nehéz, ám elkerülhetetlen kiinduló feladvány legalább körülíróan szavakba önteni, hogy ki-mi az a háttérhatalom. 

Legáltalánosabban fogalmazva, annyit bizonyossággal leszögezhetünk, hogy leginkább szabadkőműves, és/vagy rokoni-faji alapon szövetkező milliárdosok, bankárok, pénzemberek, politikusok, közéleti személyek viszonylag kis, de a világot behálózó csoportja, amely a világhatalom megszerzésére, új világrend kialakítására tör válogatás nélküli eszközökkel. Szűk csoportérdekei bármi áron történő érvényesítése érdekében rejtőzködés, álcázás, titkolódzás és áttekinthetetlenség, gátlástalanság, kíméletlenség jellemzi. Amit látunk a háttérhatalomból, az tehát igaz, de csak a felszín; éppen azért nevezzük háttérhatalomnak, mert a háttere áttekinthetetlen. A legtöbb elemzés háromszáz családot tekint a háttérhatalom magjának, aláhúzva, hogy bár különböző állampolgárságúak, a nagy többségük zsidó származású. A legbefolyásosabb a Rothschild család, amelynek 1913 óta magántulajdonként kezében van a FED, az amerikai jegybank. A háromszázak többségének zsidó származása tudvalévően ténykérdés, de ők és a filoszemiták a bírálatok kivédésére antiszemitizmusnak minősítik ennek említését is. Ezzel álcázva, hogy az emberiségellenességen túl, tevékenységük szerves része a rasszizmus. Csurka István találóan nevezte mesterkedésük lényegét „pánjudaista világhódításnak”. Sok országban ugyanilyen jellemzőkkel bíró nemzetidegen alcsoportjai működnek, leginkább busásan pénzelt diaszpórák és álcivil szervezetek formájában. Térnyerésüket mutatja a jobb- és baloldali, migránssimogató, gender és más szélsőségek egyidejű nyomulása főleg Nyugat-Európában. Fellazító, lázító, bomlasztó tetteik egyrészt viszonylagossá teszik a demokratikus értékrendet, másrészt pusztító szabadosságot teremtenek. 

Az illegális háttérhatalom létrehozta a nem-hivatalos, de legális háttérszervezeteit, amelyek viszonylagos nyilvánosság mellett rendszeresen üléseznek. A csak amerikaiakból álló (Rothscildék, majd Rockfellerék irányítják) Külkapcsolatok Tanácsa (1921), valamint a nemzetközi Bilderberg csoport (1954) és a Trilaterális Bizottság (1973), amelyben haláláig David Rockefeller játszott főszerepet. A Bilderberg csoportba időnként meghívnak „megbízhatónak” tekintett magyar személyeket is, nevezetesen Bokros Lajost, Bajnai Gordont, Martonyi Jánost (egy-egy alkalommal), valamint Surányi Györgyöt (három alkalommal). Létezik a Háromszázak Bizottsága (Commite of 300) és egy sor más szervezetük, s jelentős befolyással bírnak olyan nemzetközi szervezetekben, mint a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a Valutaalap és a Világbank, a Nemzetközi Fizetések Bankja, az Európai Központi Bank, a nemzetközi hitelminősítő szervezetek, a G20 és a G7.

A háttérhatalom látványosan befurakodott a vallási életbe is, mert az új emberfajta kialakításához fontos, hogy lejárassa, ha lehet, fel is számolja az erkölcsi tartást nyújtó vallásokat. Látnivalón jelzi ezt, hogy az elmúlt időszakban, a Vatikánban túl sok szokatlan, a keresztényeket megbotránkoztató esemény történt. Valamennyit mégis két szóban össze lehet foglalni: Ferenc pápa. Ez az argentin jezsuita – egyes források szerint zsidó származású, de mindenképpen filoszemita – olyan személy, aki homályos módon került a Vatikánba. A kereszténység mindeddig tudott alkalmazkodni a nemzeti keretekhez; a nemzet- és vallásellenesség azonban, amelyet a jelenlegi pápa is képvisel ugyanolyan őszinteséget mímelő ájtatossággal, mint a háttérhatalom által lefizetett, vagy kényszerített nyugat-európai politikusok, mindent elárul. 

Kontinensünk ma egyrészt szenvedő alanya a háttérhatalom emberellenes garázdálkodásának, másrészt harcban áll velük, ezért célszerű külön is áttekinteni a helyzetét. 

Folytatjuk

  1. Október 17., Csütörtök 13:03 
http://magyarmegmaradasert.hu/kozerdeku/olvasoink-irjak/item/5340-z#comments
5+
Posted in Figyelő

További bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük