Menü Bezárás

Poszt:Humusz

 

Poszt:(H)umusz

 

Posztumusz a hátrahagyott szellemi alkotásnak.

Poszt Humusz a szerves társadalomnak.

Humifikáció helyett mumifikáció. Elsorvadt, tetszhaloTT lett a tudatosodás színtere.

A Tudat él, halott a társadalom, köves, szikes-nem tudott még terem(te)ni.

Talán egy másik bolygón.

Most rombolás folyik és leépülés.

Gyászolni bármit lehet, eléggé lepusztult minden, még ha fejlődésnek is van beállítva, de sirattuk már magunkat eleget, eljöhetett volna a cselekvés ideje!

Mikor a „Zen” mestert, meglátogatta egy professzor, hogy a Zenről tegyen fel kérdéseket, teával kínálta a vendéget. Udvariasan tölteni kezdte a teát, majd csak öntötte és öntötte, míg szerte nem folyt a tea.

„Ehhez a csészéhez hasonlóan ön is tele van a saját véleményével és felvetéseivel. Hogyan mutathatnám meg magának mi a „zen”, ha nem üríti ki előbb a csészéjét?”

Addig, amíg azzal van tele a csésze, hogy a meglévő rendszerben, hogyan biztosítsuk az életünket, addig nem lehet azzal egy időben egy új minőség megteremtéséről beszélni.

Le kell kapcsolódni arról az áramkörről, ami ezt a rendszert fenntartja. Ameddig arról szól a gondolatok 99,9999%-a, hogy a rendszerben, hogyan végezzük a napi feladatokat, fizessük, amit kell és mérgelődjünk, átkozódjunk a napi történések felett, addig tele a „csésze”.

Mindennapi stresszeinkben élünk, stresszben élve, pedig nem lehet teremteni, mert minden figyelem a külvilágra irányul, életünket a múlt lencséjén át figyeljük. A túlélő üzemmódban a problémáinkra fókuszálunk. Mivel a problémákra koncentrálunk, elszakadva érezzük magunkat a lehetőségektől. Túlélő üzemmódban az ismert dolgokra koncentrálunk, és nem akarjuk az ismeretlent, mert az veszélyesnek tűnik.

A múlt a fejünkben van, a jövő a kezünkben.

Ha meg akarsz változtatni egy társadalmat, felejtsd el, hogy megjavítod azt, ami elromlott! Hozz létre valami jobbat! Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel okoztuk őket.

A Tudatos Társadalom, mint terv, akár túlélhet minket egy időkapszulába rejtve, de a mi tudatunk sorvadásra van ítélve, ha nem találunk vissza kreativitásunkhoz, isteni énünkhöz.

Halál-újjászületés.

Talán rendjén van így, meg kell halnia annak a tudatnak, amely fenntartja gondolataival ezt a rendszert. Kívül-belül le kell omlania ahhoz, hogy egy teljesen új gondolatvilág kibontakozhasson.

Bennem van gyászérzés, mert idejét láttam egy másfajta konstrukciónak. Ez itt, amit Tudatos Társadalomnak hívtak, megfelelt a változás pozitív irányának. Az a bizonyos humifikáció, amitől a talaj megtelik élettel, a társadalom szerves társadalommá alakul, az a folyamat halt el.

Az eszköz, a Terv, mondhatni a szervetlen részét az anyagnak, nem töltötte fel az ember sem számszerűen, sem teremtő képességgel. Mintha építenél egy házat, amibe sosem költöznek be, ha nem lakja be az élet és a teremtő erő elenyészik.

Most megint újra beborít mindent a

“Hun vagyok, emlékezzen rám”

 

 

 

 

 

 

 

 

1+
Posted in Tagjainktól / Jegyzetek, írások

További bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük