Menü Bezárás

TUD, TUDAT, TUDÓ, TUDATOS – TÁRSADALOM

A tudatos társadalom tudatos tagjai tudatában vannak mindannak, amit gondolnak, éreznek, tesznek. Valóban így lenne? Rohanó világunkban rohanó gondolataink járnak elől, érzéseink követik. Összeszámlálhatatlan gondolat kering agyunkban, mert az elme egyetlen pillanatra sem hajlandó leállni. Mit lehet tenni, hogy nyugalmunk legyen? Alvás közben békén hagynak. Meditálás közben is csend van. Aludni nem lehet bármikor, de meditálni lehet jószerivel bármikor és bárhol. A meditálás folyamatában nem csak a gondolatok nem zavarnak, de az érzések sem. Sőt továbbmenve kikapcsolódnak az érzékszervek, és ott találjuk magunkat a Semmi kellős közepén. Valóban semmi a semmi? Vagy az a semmi az a minden? A lét és a tudat megtapasztalásának a folyamatában ébred fel az ember egy másfajta valóságban. Ez a világlátás új módja. (Nevezhetjük paradigma-váltásnak is. A paradigma szó magyarul világszemlélet vagy világlátás.) A lét és a tudat az élet forrása. Az ember tudatára ébred létének. Minden tudás  a tudatban létezik. A tudományos materializmus szerint az anyagon kívül nincs más. Ezt a dogmát söpri el a tudat létének tényleges bizonyítása. Régebben teljesen természetes volt, hogy az ember test – fizikai, gondolati, érzelmi –, lélek és szellem. Egész-ség. Vissza kell találni az ember hármasságához, vissza az élet forrásához, a léthez és a tudathoz. Ennek megtapasztalása adja a élet biztonságát, örömét, az alkotó, teremtő készséget és egyúttal olyan lehetőségek tárházát, amiről az elme álmodni sem képes. A mai időkben annyira jellemző létbizonytalanság is abból fakad, hogy nincs kapcsolatunk a léttel, ahogy nincs a lelkünkkel sem. A fizikai testben korlátozva vagyunk. Akkor tudjuk életünk és saját magunk korlátait kitolni, feloldani, ha rendszeres kapcsolatban állunk a határtalannal, a léttel és a tudattal. Az önmagáról tudatos ember – tudatában annak, amit beszél, érez, tesz -, aligha fogja látszattevékenységekkel élni az életét, felesleges dolgokra pazarolni drága  idejét, energiáját, lehetőségeit.  

 

Egyszerű példával úgy is be lehet mutatni, hogy amikor egy ház épül, először az alapját rakják le, ami láthatatlan. A falak és a tető látható. Ugyanúgy az élet alapja, a lét láthatatlan. Ha egy házat biztos alap nélkül építenek meg, előbb-utóbb összedől. Az életnek is szüksége van a létre. Hogyan élhetne nélküle? Az életet a léttel a transzcendencia köti össze. Transzcendálásra mindenki képes, ezáltal a lét és a tudat megtapasztalására is. Ki ne akarna jobb, békésebb, örömtelibb, kreatívabb életet? Ki ne akarna két-ségek és fél-elem nélkül élni? A rendszeres meditációval egy idő után a transzcendálás a mindennapi tevékenységek közben is megjelenik. 

 

Köztudott, hogy a tudományok közül a fizika élen jár. Némely tudományág ezzel szemben csak messze kullog utána. Mindezzel együtt, amit fizikában ma tanítanak az oktatásban, kevés a világegyetem működésének a megértéséhez. Utána kell olvasni, végül is a tudat bizonyítást nyert a fizikában. A tudat a világegyetem alapja, halhatatlan, hiszen a léttel fonódik össze. A materializmus nem ismeri el a tudatot, de a természeti törvényeket sem. Azt hangoztatja, hogy az ember uralma alá hajtja a természetet. A természet erről mit sem tudva a természeti törvények szerint él. Bármit is tartson magáról az ember, rá is vonatkoznak a természeti törvények, amelyeket a Teremtő alkotott. A világegyetem nem véletlenszerű történések egybeeséséből jött létre. A természeti törvények alól senki és semmi nem kivétel. A meditáció gyakorlása által a természeti törvények megismerésével az ember együtt tud működni a természeti törvényekkel, elnyeri a támogatásukat, amivel jobban boldogul az életben. A boldogulás is fontos szó. Ma már kevéssé használják. Benne van, hogy boldog. Az élet értelme nem szenvedés, fájdalom, küszködés, hanem fejlődés és boldogság, bár jelen világunkban a válságos helyzetek, amelyek fájdalommal és szenvedéssel járnak, adják a lehetőséget a fejlődéshez, hiszen a földi élet célja a fejlődés. Mi másért lenne az ember a Földön? 

 

Maharishi Mahesh jógi erős és hatékony technikát adott a nyugati világ számára, a Transzcendentális Meditációt (TM), ami beilleszthető a hétköznapi életbe és rendszeresen gyakorolható. Több kötetnyi kísérleti anyaggal tudományosan is bizonyította a Transzcendentális Meditáció „létjogosultságát” – csak szójáték a létre való utalással. Valójában kinccsel ajándékozott meg bennünket. Rajtunk múlik, felismerjük-e. 

 

A meditáció mindennapos gyakorlása meghozza azt az eredményt is, hogy elménk nem csak a meditációban csendesedik le, hanem nappal is fegyelmezettebb lesz gondolkodásunk, akárcsak  érzéseink. Nem dobálnak ide-oda, hogy összezavarjanak. A meditáció következményeképpen létrejön egyfajta szűrő, ami a felesleges gondolatoktól és érzelmektől megszabadít, ugyanakkor a jó gondolatokat és érzéseket támogatja. Elménk tárolási tartománya elég nagy, jól tud rendszerezni, elemezni, létrehozza a következtetéseket, de  egyszerűbb lenne, ha a végtelen lehetőségekből merítve sokkal hatékonyabban tudna működni. Sokszor hangzik el, hogy a gondolatnak teremtő ereje van. Valóban, de csak akkor, ha a gondolat a tudat forrásából ered. Csak a jó magból lesz erős, bő termésű fa. A meditáció ebben is segítségünkre van. Azonkívül semlegesíti a stresszt, ami ránk zúdul naponta és egyre nyomasztóbb. Energiával tölt fel, ami manapság hamarabb kifogy belőlünk. Távolságot teremt a történések és köztünk, rálátást enged a problémára. Segít megoldani nehéz feladatokat könnyedén, békét teremt, megértést és türelmet, mindezt anélkül, hogy veszítenénk lendületünkből, kreativitásunkból. Olyan egyensúly keletkezik, ami nem enged a szélsőségeknek, amiben nem sodor el vihar. A csend és az aktivitás adja a napi élet dinamizmusát. Szeretnénk változni, változtatni. Mégis minden kívülről gondolati úton bevitt változtatási szándék sokkal fáradságosabb és kevésbé hatékony, mint a belülről eredő és kifelé irányuló változtatás, amely szinte önmagától véghez viszi a változást. Sokan érvelnek azzal, hogy nincs idejük a meditációra. Próbát kellene tenni, hiszen az az idő, amit a meditációra szánunk, többszörösen megtérül a nap során. Példaként csak annyi: Keresgélni kezdjük a megfelelő embert egy feladatra, felhívunk többet is, míg megtaláljuk a valóban megfelelőt, nem kevés időbe telik. Ha ezt az időt meditációra fordítjuk, akkor a megfelelő ember maga fog jelentkezni, keresni sem kell. Hihetetlennek tűnhet, de a tapasztalatok ezt bizonyítják. Számtalan példa van rá. 

 

És hogy mennyire fontos a gyakorlás, a kitartás és az állhatatosság, arra nagyon szép példa Jonathan, a sirály lírai története. Richard Bach könyvéből kitűnik, mindez szükséges ahhoz, hogy túlszárnyaljuk a határainkat és megtapasztaljuk a határtalant. Amíg megelégszünk azzal, amit elénk szórnak eledelül, azzal a zsákmánnyal, amit kifogunk, akkor sosem fogunk olyan magasságokba emelkedni, mint Jonathan.  

 

Egy, az előbbinél sokkal fontosabb könyv: Bhagavad-gíta, a védikus irodalom gyöngyszeme, tekinthető a hinduk bibliájának. Hőse, Ardzsuna rokonai ellen kényszerül harcolni. Elméje és szíve vívja az első csatát a harc előtt, a két sereg között. Két-ségbe esik. Kocsihajtója, az Úr Krisna segíti döntésében. Ardzsuna felülemelkedik a kétségein – transzcendálja a kétségeit  -, és képes meghozni a helyes döntést. Vagyis ahogy Einstein mondta: „Egyetlen probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen keletkezett. Meg kell tanulnunk látni a világot újszerűen.” A világunkat újszerűen látni transzcendálással lehet. A kettősséget úgy lehet közös nevezőre hozni, ha bevisszük az egységet. Az egység a lét, ahol minden és mindenki egy. 

 

A Maharishi-hatást gyakran emlegetik, de valójában a lényegét nem ismerik. Ebben a jelenségben a tudat hatalma nyilvánul meg. A TM- Sziddhi program haladó technika, ami a jógarepülést is magában foglalja, és előidézi azt a rendsugárzó hatást, amit kutatások is igazolnak. Amennyiben egy csoport egy időben, egy helyen gyakorolja ezt a tudat alapú haladó technikát, akkor mérhető is ez a hatás. Magyarországon 320 főből álló csoport (a lakosság egy százalékának a négyzetgyöke) képes lenne az ország fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárulni minden területen. Aki ezt a jelenséget egyszer is megtapasztalta, nem kételkedik benne. Csak akkor vagyunk képesek eldönteni valaminek a használhatóságát, hasznosságát, ha megtapasztaljuk. Lehet róla olvasni, beszélgetni, sőt még írni is lehet, de tapasztalás nélkül mindez nem sokat ér. Jelen sorok írója kis híján 30 éve tapasztalja mindazt, amit itt leírt. Lehet hinni vagy nem hinni, de aki nem hiszi, járjon utána. A Lét a tét. Nem babra megy a játék.           

KE

1+
Posted in Tagjainktól / Jegyzetek, írások

További bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük