Menü Bezárás

Új alapokon az ítélkezés.

 

A közel 40 oldalas tanulmányban szerzőként fejtem ki a jelenlegi ítélkezés legfőbb két hibáját, a szubjektív értékítéletet és a jogalkotói szándék mellett lévő idegen érdekbefolyásolás nyitott lehetőségét a bírói ítéletekre. És teszek egyúttal e két jelentős hiba elhárítására megvalósítható javaslatot. Számos helyre el lett küldve ez a tanulmány Magyarországon  és angol nyelven mintegy 130 neves jogi, matematikai és informatikai egyetemekre, főiskolákra: Minden egyes, Magyarországon magát képviseltető nagykövetségre, pápai hivatalba, egyházaknak, ügyvédeknek, nyugalmazott főügyésznek, bíróknak stb. Azonban a tanulmány a részletekbe menő kifejtése miatt, nehezen átlátható, bonyolult szerkezetű építmény lett. Így sokan nem értették, időhiány miatt mélységében nem is tanulmányozták. Nagyon kevés lett a visszajelzés. Akik visszajeleztek, jelentős alkotásnak minősítették az Értékítélet reformja tanulmányomat. Az Egyéni Bírói Függetlenség és Felelősség Fórum facebook oldal  kétszeri is szemlézte. https://www.facebook.com/search/top/?q=egy%C3%A9ni%20b%C3%ADr%C3%B3i%20f%C3%BCggetlens%C3%A9g%20%C3%A9s%20felel%C5%91ss%C3%A9g%20f%C3%B3rum

Dr. Ravasz László és Dr. Szepesházi Péter bírók a saját tanulmányukban, https://egyenibiroi.wordpress.com/2018/04/01/mindenki-birosaga-reformprogram-2018/

mint alternatív bíráskodási lehetőség, hivatkoznak rá. Dr. Bene Gábor tanulmányom rövid kivonatát közli a Tradíció és Innováció” című „Nemezt egyesítő jogkönyvben”. Azonban az Értékítélet Reformja tanulmány a felsoroltakon túl nagyobb publicitás nem ért el. A szélesebb ismertséghez feltétlen szükségesnek látszik egy egyszerűbb, közérthetőbb változat megjelentetése.

Budapesten az Igazságügyi Minisztériumban látható jelenleg a „Hamisság istennőjének” szobra.  Ami szobor már csak attól is hamis, hogy a felületes szemlélőben az igazság istennőjét, a római Iustitiának megjelenését szándékozik kelteni. Csakhogy: ülő helyzete mutatja, hogy nem bírta ki állva az igazság súlyát! ( Sehol másutt nem találtam csak álló helyzetű ábrázolást. Magyarországon az ülő helyzetűből van  három is ) Szeméről hiányzik a szemkötő, mérlegének  egyik serpenyője pedig akad bal lábának ruharedőjében ! Egyértelmű, hogy igaz módon mérni ez az alak képtelen!  Fején lévő városvédő koronája, pedig mint sötét glória nehezedik az értelmet képviselő fejre! Ez nem lehet senki más, csakis Justitia helyébe lépett hamisság, az az a magyar Huntitia megkövült mása!  Ülő helyzetére nézve, akárki Úr talán így fogalmazna: éppen szükségét végezve  magasról tesz  az igazságra.

És ha már az igazság és isten, az átlag állampolgár, Akárki Úr,  úgy gondolja, hogy van a legfelsőbb igazságszolgáltatás, melyet maga Isten nyújt majd az utolsó napon. És van a városi, járási, stb ítélő bíróság, Isten után a második helyen!  És az IGAZSÁG betöltése minden becsületes bírói tanács, és egyes bíró  szent kötelessége és ezért  törekszik, minden erejével, tudásával szolgálni  azt a nép javára.  Akárki Úr nem ismeri azt az ügyvédet, akinek véleménye pedig ennek éppen az ellenkezője!

Most a bírósági ítéletben kedvezményezett felet nehezebb eltalálni mint lottón az ötös találatot.”

A bíró általi ítéletében vázolt igazság gyakran messze esik Akárki Úr bírói igazságszolgáltatásba vetett meggyőződésétől. Akárki Úr ugyanis, nem ismeri jogászok kedvenc játékát, melynek címe: forgasd meg a pancsert, had hulljon zsebéből a pénz !  Lényege: melyőnk szolgálja jobban a befolyásoló erőt saját érdekében?!

Az ügyvéd úgy tud előre haladni, ha pereket nyer! Akkor lesz nagy összegű, 10-20%-os, kiemelt célpremizált díjazású perekben képviselő és akkor tudja is meg nyerni ezeket a pereket, amik úgynevezett nagy érdeklődésre számítható „kirakatperek”, ha számára a bíró megítéli azt!

Az az ügyvéd, aki ellen „összefognak” a bírók, soha sem lesz „sztárügyvéd”! Ezt minden egyes joghallgató tudja már másodéves korában!

Ezért az ügyvéd keresi a bírói „jóindulatot”! De azt is tudja, hogy a másik ügyvéd, a másik fél képviselőjének ugyanezen érdekei vannak! És mindketten tudják, hogy a bírót egyetlen dolog szorítja, az ítélet meghozatalának elhúzódó réme!

Ezért az ügyvédek elsődleges célja, hogy a bírót segítsék abban a törekvésében, hogy ne húzódjon végtelenségig a per! Hogy még véletlenül se tudja őket hibáztatni a bíró, hogy miattuk, ügybuzgó bizonyítási indítványaik miatt lépi túl a képzeletbeli határidőt! Nehogy  akkor megorroljon, mert akkor hogyan lenne sztárügyvéd az ügyvéd, ha a bíró ezután már nem kedvezményezné őt?

A bírónak van még egy szorítottsága, ami ugyan törvény szerint nem befolyásolja őt, de könnyű azt megértenünk, hogy egyetlen bíró sem szereti, és nem tesz jót az ő személyes előmenetelének, ha túlságosan sűrűn igazítják helyre az ő döntését a fellebbviteli tanácsok!

Egy bíró sem szeret hülyének látszani!

Mármost az is nyilvánvaló, hogy ha nem kerül fellebbvitelre az ügy, akkor nincs is arra mód, hogy a következő fokozat rámutasson a bírói hibákra. Mert még azt is tudják az ügyvédek, hogy szinte lehetetlen hibák nélkül ítélkezni! Az ember már csak olyan, hogy hibázik időnként! De ha ezt túl gyakran mutatja ki az ügyvéd, meg úgy mutatja ki, hogy attól a bíró időnként ” bosszús érzületet” kap, már megint csak veszélyben a sztárság! El tudom képzelni, hogy nem érdeke az ügyvédnek, hogy a nap, mint nap, az ő ügyfeleinek ügyében ítélkező bírót, annak hibáit szüntelen kimutassa! Nem érdeke az ügyvédnek, hogy az ő zsenialítása, vagy ügyfelének képviselete miatt a bírót hülyének láttassa a felettes fokokon elnöklők előtt és ezért a bírót magára „haragítsa!” Vagy folyamatos bizonyítási indítványaival bombázza, és ezzel bírja hezitálásra a bírót,  hogy elrendelje –e az újabb és újabb bizonyításieljárásokat és ezzel tolja ki egyre távolabb az ítéletet, vagy zárja ki a bizonyítási indítványt és ezzel meg azt kockáztassa, hogy az ügyet visszadobja a felsőbb fok, mert a felsőbb fok hiányolja az ügyvéd által indítványozott bizonyítási eljárást?

Azon kívül még az ügyvédek azt a körülményt is jól ismerik, hogy a bíró előtt nyitott könyvé válik a peres feleknek az  anyagi, erkölcsi, politikai, erőviszonyai! Hatalmi, „ visszaható befolyásrendszereik”.
Márpedig ahhoz sem kell különös képzelőerő, hogy a nagyobb anyagi eszközökkel rendelkező félnek nagyobbak a lehetőségei, hogy a fellebbvitelben az eljárási bírói hibákat megtalálja, és azokra hivatkozzon is! A gyengébbik félnek esetleg nincs több pénze, vagy szerényebb képességű ügyvédet tud csak fogadni, akiről fel is tételezhető, hogy kevésbé gyakorlott és kevesebb hibát, kevesebb lehetőséget talál a fellebbezésre!

Mert a bírónak az esetlegesen többszörösen  felűről jövő visszajelzés eléggé kellemetlen lehet, amikor nálánál magasabb beosztású személyek, vagyis magasabb szaktekintélyek megállapítják róla, hogy ítéletében tévedett! Ezért a bírót szinte ellenállhatatlan kísértés tereli abba az irányba, hogy az erősebb anyagi, nagyobb visszavágó hatalommal bíró  fél javára hajoljon el az ő szubjektív döntéshozatalában!

 

De, ha maga a bíró még nem is törődvén az ő előmenetelével, meg a róla készült statisztikákkal igyekszik az igazságot érvényesíteni, maguk az ügyvédek még feltételezhetik róla ezt az előbb tárgyalt érdekfüggőséget és ennek megfelelően, hogy az ő kedvébe járjanak, mintegy „hallgatólagosan összefognak” az erősebb pozícióban lévő ügyfél  érdekei mellett, a gyengébb ügyfél rovására!

És akkor megy a játék! Az ügyvédek szüntelen fürkészik a bírót! A legdörzsöltebbek, a legkisebb jelekből is olvasnak és tudják a menetet!

És akkor a bírói, a fel és alperesei  érdekek-erő,  a bizonyítási eljárás  mélységében, elhúzódásának javára, vagy  ellenében, és az erősebb képviselet irányából a gyengébb irányába , meghatározza az összes többi érdeket! Mert a gyengébb fél képviselője is átlátja, hogy most neki illik, engedi! Mert akkor így zárulhat simán az ügy! És akkor a saját ügyfelének kivételével mindenki elégedett lehet! De hát majd a következő alkalommal, majd ha ő lesz a nagyvállalat képviseletében, akkor joggal várhatja el ugyanezt a szereposztást!

Szegény kisember… Akárki Úr.. Az, meg azt hiszi, hogy „törvény előtti egyenlőség!” Mikor még a saját ügyvédje is ellene dolgozik!

Amely ügyvéd igyekszik is elérni a belenyugvást, hogy „  hát nem nagyon érdemes itt már fellebbezni… Ebben az ügyeben, sajna a legtöbbet, amit csak lehetett elértük ! Esetleg már az ügy elvállalásakor  azonnal felméri az ügyvéd az erőviszonyokat és gondolatban végig szánkázva, már ekkor készül  az ítélet utáni állapotra. És már akkor kezdi puhítani saját ügyfelét, főképpen, ha az a gyengébbik fél, hogy  „ ez az ügy elég necces lesz „ Majd meglátjuk, ki lesz a bíró” .  „ Ahogy látom itt túl sokat azonban nem szabad elvárnunk”….

És akkor máris látjuk, hogy milyen irányokba is mozgatja a szubjektív értékítélet a jogalkalmazókat peres ügyekben

                                                     EGY PRAKTIKUS MEGOLDÁS

Azt biztosan nem kell mondanunk, hogy a bírót nem lehet az ő ítéletéért felelősségre vonni!   Mert a bírónak mérlegelési jogköre van! Ami annyit tesz, hogy az ő döntéshozatali szabadságában, úgy ítél, mondván a lelkiismeretére hagyatkozva, amint akar! Legyen az ítélete, bármilyen triviális, bárgyú, vagy tisztán láthatóan koncepcionális is!

Ha a bíró ítéletében kimondottan jogellenes, társadalomra is ártalmas cselekményt követ el,  akkor azt „bírói tévedésnek” hívják! Tehát a bírót semmi, SEMMI nem ösztönözi arra, hogy ítéletében a jogalkotói szándékot kövesse! Viszont éppen az ellenkező értelemben igen jelentős érdeknyomást fejt ki a bíróra a fenn leírt jelenlegi ítélkezési képlet. Tanulmányomban részletesen kifejtem, hogy javaslatom lényege arra irányul, hogy a jövőben a bíró ítélete hasson ki saját, ítélkezési képességének  értékmérésére is ! Így legyen egyéni érdekeltsége az ítéletének a jogalkotó által meghatározott alkalmazott jogszabály igazságtartalmához igazodni. Ennek érdekében három matematikai szisztémát kell majd alkalmazni! A statisztikai középarányt, Élő Árpád-féle sakkjátékerő mérőrendszert, és a Nash-féle játékelméleti modellt.  

Mindenekelőtt az az elsődleges javaslatom, hogy az a bíró, aki a tárgyalást vezeti, ne hozhasson ítéletet ugyanabban az ügyben!

Az a bírói tanács ítélkezzen, amely a bizonyítékokat, a peres iratokat, kézhez veszi és az abban szereplő, személyes adatok nélkül szereplő peres felek vonatkozásában mérlegel.

Így a jövőben az ítélkezési gyakorlat ketté lesz választva külön álló,  személy szerint  nem, csak  kód alapján azonosítható  bírói tanácsokra, egyes bírókra az alábbiak szerinti

elsődleges, ügyviteli és bizonyítási.

                             illetve: központi szerver beiktatásával:

 másodlagos, mérlegelési és ítélkezési szakra.

A bírálnak ítélkezési képességmérő értékszámuk lesz, mely minden egyes ítélkezésnél újra lesz számolva és megjelenítve.  Egy számsor mely mutatja a pillanatnyi  helyzetük a hierarchiában. Méri az ő mérlegelési képességeiket! Egymáshoz viszonyított, számokban kifejezett értékszámát az ítélkezésben Az értékmérő számok befolyása szerint lesz meghatározva a bírák előmeneteli lehetősége, anyagi helyzetük, tisztségük ranghelye. tekintélye alapján szolgáló közmegbecsülése !

Az elsődleges ügyviteli, bizonyítási szakban

a bíróság befogadja a keresetet, elindítja, lefolytatja  a bizonyítást. A periratot ítéleti szakra felkészíti olyan módon is, hogy a periratban szereplő személyek adatait kódolja. A periratot elektronikus úton a központi szervernek megküldi. A visszaérkezett ítéletet formailag ellenőrzi. Majd  a személyiségi adatokat dekódolva legépelteti. Az ítéletet kihirdeti! Esetleges fellebbezésnél a fellebbezéseket fent írt módon felterjeszti.

A KÖZPONTI SZERVER.

fogadja az elsődlegesen  eljáró bíróságtól érkező kódolt  periratot. Azt véletlenszerű revolver típusú rulett-kalkulussal kidiszponálja ítélkező bíráknak oly módin, hogy a bírák az ügyben ítélkező másik bírákat nem ismerik. A bíráktól vissza érkezett ítéletet, mely egyrészt megnevezi pernyertes/ek és vesztes/ek helyzetét olyan módon is, hogy  százalékos arányt rendel hozzá a peres felek közötti ítélkezési viszonylati arányhoz. Pernyertes: alperes  60-40 % arányban . A központi szerver összesíti az ítélkező bírák által számalakba rendezett ítéletet és az összesítést megjeleníti. Majd Élő Árpád által kidolgozott szisztéma szerint kiszámítja a bírák indulói pontszámából és ítélkezésük egymáshoz való viszonyából származó elért értékpontszámukat és azt megjeleníti.  Mely maradhat ugyanannyi, csökkenhet, vagy növekedhet ítélkezésük folytán. Ezután a központi szerver, megküldi ai ítéletet az esődlegesen eljáró bírónak. Az ítéletről másodlagosan eljáró bíróktól bejövő ellenőrző jóváhagyást iktatja, és az ügyet jogerő után tárhelyén  archíválja.

 

A MÁSODLAGOSAN ELJÁRÓ BÍRÓ/K.

Megkapja a központi szervertől érkező kódolt periratot. Annak tényeit mérlegeli. Íréletet hoz. Elutasítja vagy helyt ad a keresetnek, bűnügyben (bűnös vagy nem bűnös) százalékban fejezi ki ítéletét. Megküldi a központi szervernek. Fogadja a szerver által számára kiszámított új ítélkezési értékmérő minősítését. A nyilvános ítéletet elolvassa és a központi szerver felé igazoló kódot küld, amivel igazolja, hogy a nyilvánosan megjelentetett ítéletben saját kódjával  szerepeltetett megnyilatkozás  valóban tőle származik.

A másodlagosan eljáró bírói tanács tagja tisztában van azzal, hogy a jelenlegi bírói képzésben a leendő bírákat megtanítják arra, hogy legalább közép szinten tudja alkalmazni a jogot. Ezért minden egyes triviálisan, szemet szúróan, minden látószögből is hamisan, aljasul történő bírói döntés nem lehet igazságos módon  a manapság gyakorlatban lévő „bírói tévedésnek” minősíteni! Hanem csakis szándékos bíró méltatlan magatartásnak lehet nevezni. Csakis csalásnak, hamis ítélkezésnek lehet titulálni. Azzal is tisztában van a másodlagosan eljáró ítélkező bíró, hogy amennyiben neki ugyan egy személyben érdekében állna alaptalan, hamis  ítéletet hozni, de ezért az új ítélkezési rendszer miatt a számára ismeretlen másik tagjai a bírói tanácsnak a százalékban kifejezett ítélkezésükkel szigorúan megbüntetnek őt. Ugyanis amikor központi szerver összevetné a másik bírák ítéletével és  kiszámítaná, hogy nagyon messze került a statisztikai középarányól az általa százalékolt ítélkezésében, ezért értékmérő képességéből pontokat vonna le a szerver. És ezzel ítélő képessége a tanács bírájának a hamis ítélkezése miatt csökkenne. Ezért maga az ítélkező bíró ugyanazt feltételezi a másik bíróról is, hogy a másik bíró sem akar ilyen módon értékcsökkenést szenvedni, és így minden ítélkező bíró igyekezni fog az igazságot mennél inkább ítéletében megvalósítani! ( Nash –játékelmélet)

A jövőben pedig ennek az új módú ítélkezésnek a hatására meg fog szűnni a bíró-ügyvéd, bíró- ügyész ügyfél –ügyfél, ügyfél-ügyvéd, ügyfél-bíró, hatalom-bíró-ügyvéd-ügyfél oda-vissza ható, egészségtelen érdekpressziója. Javulni fog az ítélkezés színvonala. Általa gyorsulni fog az ügymenet, kevesebb lesz a vérlázíró hamis ítélkezés miatt benyújtott fellebbezés és így tovább.

Szent meggyőződésem, hogy előbb-utóbb a fenn írt eljárást megvalósítják majd az egész világon, és nem csak a jogszolgáltatásban, hanem minden jelentős helyen, ahol idáig a hamis döntések indoklásaként el lehetett bújni a „ szubjektív értékítéleti rendszer” mögé, mondván, hogy még az is  lehet, hogy helytelenül hoztam döntést –pályázatban, minősítésben,  versenyek eredményhirdetéseiben, stb,  de mindezt a legigazabb választási szabadságomban, szubjektíve igaz módon tettem. Az én lelkiismeretem tiszta!” A fenn írt módszer, a szubjektum mérés ezen anomáliáit szünteti meg minden területen, ahol alkalmazni fogják és teszi azt át egy objektíve mérhető módon való mérlegelés serpenyőjébe!

Isten Minket Úgy Segítsen

Figeler Csaba. Sárpilis, 2018 09 11<

5+
Posted in Társadalom

További bejegyzések

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük